Előszó

Raveena a Tia által jósolt reggelre meg is érkezett hozzá. Willék már türelmetlenül várták. Hajnali ötkor nyílt Tia ajtaja.

-Raveena Twain kapitány!- Mosolygott Tia Dalma.- Isten hozott nálam.

-Inkább egy ladik. Hol van?- Kérdezte mérgesen Raveena.

-A Világ végén.- Válaszolta Mr. Gibbs.

-Nem Jackre céloztam. Őt tudom hol van, hanem arra az áruló fruskára. Elizabeth Swannra!

-Itt vagyok.- Lépett elő Elizabeth. Raveena a nőhöz lépett, és visszakézből pofonvágta. Will előre lépett.

-Ne, Will! Megérdemeltem.

-Mit beszélsz?- Kérdezte William Turner.

-Tehát belátod, hogy, amit tettél, egy undorító cselekedett volt?- Kérdezte Raveena.

-Lehet, de nem bántam meg. Így mi megmenekültünk. A Kraken Jacket akarta.

-Óh, és akkor az a megoldás, hogy elcsábítód, és megbilincseled?- Kérdezte gúnyosan Raveena.

-Ezt kellett tennem.- Suttogta Elizabeth.

-De, kisasszony! Maga…- Döbbent meg Mr. Gibbs.

-Jack nem adott nekünk előnyt. A Gyöngyhöz láncoltam.

-Halálraítélted!- Kiáltott rá Raveena a nőre, aki összerezzent.

-Elizabeth. Hogy tehetted ezt, én…- Hebegett Will is.- Friss levegőre van szükségem.

-Arra nincs időnk.- Jelent meg Barbarossa. Raveena ledöbbent a látványtól.

-Maga?

-Miss. Twain? Örülök, hogy látom.

-Örül egy frászt! Maga halott!

-Nem egészen.

-Mit keres itt?

-Segítek megmenteni Jacket.

Raveena csak pislogott, majd elnevette magát.

-Ez ugye csak vicc?- Kérdezte, majd lehervadt a mosoly arcáról, és Tiához fordult.- Mond, hogy csak vicc!- Mondta a nőnek.- Nem, nem vicc.- Vonta le Raveena Tia arcát látva.- Miért Tia? Ő utálja Jacket.

-Ez így van, de csak ő tudni, hol lenni Jack. Majd te figyelni rá.

-Nekem mindegy, csak találjuk meg Jacket!

-Helyes beszéd. Indulhatunk is.

-A hajóm itt horgonyoz. Azzal megyünk.

-Rendben van Miss. Twain.- Egyezett bele Barbarossa, és elindult.

-Te gondolom, nem jössz?- Kérdezte Elizabethet Raveena.

-De.

-Óh, jóvá akarod tenni a hibád? Jack nem fog megbocsátani.- Közölte Raveena lenézően.

-Majd ő azt eldönti.

-Aha, majd eldönti. Csak, hogy tud, nem kedvelek, sőt egyenesen utállak, és figyellek. Úgyhogy gondold át minden lépésedet ezerszer. Világos?

-Mint a Nap, kapitány.- felelte Elizabeth kihívó hangon.

A csapat napokon át, hajózott. Hogy mik történtek ezekben a napokban, azt még nem tudni.

A keresés sokadik napján végre ráleltek Jackre és a Fekete Gyöngyre. Minő meglepő az álompáros egy kis szigeten volt.

Raveena, Barbarossa, Will és Elizabeth csónakba szállt, és a szigetre eveztek.

Felmentek a Gyöngyre és körbe néztek.

-Jack nincs itt.- Tért vissza a fedélzetre Will.

-Én se találtam meg.- Sóhajtott Raveena.

-De a hajó legalább megvan.- Mondta közömbösen Barbarossa.

-Imádom ezt a hajót, de valahogy Jack Sparrow fontosabb.- Jelentette ki Raveena.

-Kapitány.

A hármas a hangirányába fordult izgatottan. Barbarossa viszont közömbösen nézett le a partra.

-De azért jó érzés ezt hallani, főleg, egy szép nő szájából.- Mondta a hajó mellett álló Jack. Láthatóan kutyabaja se volt. Raveena szíve felmelegedett, ahogy meglátta Jacket.

-Jack.- Mosolyodott el, és leviharzott a Fekete Gyöngyről.

Jack mosolyogva kihúzta magát.

Raveena megállt előtte.

-Tényleg te vagy? Jól vagy? Ugye semmi bajod.- Hadarta aggódva Raveena.

-Semmi bajom, kedvesem. De te mit keresel itt. Mondtam, hogy maradj ki ebből.

-Nem tehettem. Elég, hogy egy ember elárult.- Mondta és gyilkos pillantást vetett a feléjük közeledő Elizabethre.

-Mr. Sparrow.- Mondta nyugtalanul Elizabeth.

-Lizzy. Hogy van?- Kérdezte Jack.- Will.

-Örülök, hogy megvagy Jack.- Mondta Will, de nem volt őszinte.

-Te nem haragszol rá?- Döbbent meg Raveena.

-Kire kellene haragudnom?

-Hát Elizabethre. Elárult! Elcsábított, és a hajódhoz bilincselt. Feltálalt a Krakennek.

-Raveena, kérlek. Ő csak úgy viselkedett, mint egy becsületes ember. Én voltam óvatlan. De nézd, csak jót tett velem. Gyönyörű ez a sziget, és a Gyöngyöm is itt van.

Raveena megszólalni nem bírt a döbbenettől.

-Úgy érted, te még hálás is vagy neki ezért?

-Kicsit.

Most már Elizabeth is megdöbbent.

-De, Mr. Sparrow…

-Napszúrást kaptál. Csak ez lehet a magyarázat.- Jelentette ki Raveena.

-Nem. Ez az igazság. Nagyon jól érzem magam itt.

-Jack, ne csinálj hülyét belőlünk.

-Itt akarsz maradni?- Kérdezte Will.

-Miért mennék vissza?

-Mondjuk Jones miatt. Meg a szív miatt, ami a Kelet Indiai Társaságnál van.- Vetette fel Will.

-Ugyan!- Legyintett Jack.- Menj, szerezd meg, és mentsd ki az apád. Úgyis ezt akarod.

-Most csak álmodom. Ez csak egy álom.- Rázta a fejét hitetlenkedve Raveena.- Mond, hogy csak komédiázol velünk.- Nézett könyörgően Jackre Raveena. Az viszont nem felelt.

-Jól van. Akkor maradj itt!- Robbant ki a düh Raveenából.- Csak napozz, és vedeld a rumot, és ne tőrödj, semmivel, és senkivel! Úgyis ehhez értesz a legjobban. Önző, beképzelt, gyáva… Kalóz!- Vágta Jack fejéhez Raveena, és elindult a csónakhoz.

-Most hova mész?- Szólt utána Will.

-Hallottad, nem? Én befejeztem. Egy percet se vesztegettek tovább rá. Ég veletek örökre!- ült be a csónakban, és intett Ragetinek, hogy evezzen vissza a Carrabian Satanhoz.

-Azt hiszem, most láttuk utoljára.

-Ismered őt, Will. Vissza fog jönni. Nem tud rám haragudni.

-Szerintem most örökre elment.- jegyezte meg Elizabeth.

-Nem.- legyintett Jack.- Ugye?

Will és Elizabeth vállat vont.

-Erre a nőre már keresztet vethetsz!- Jelent meg Barbarossa.

Jack nem tudott hova lenni a döbbenettől.

Azt ezt követő bonyolult eseményeket, mindenki ismeri /vagyis, aki a harmadik rész megnézése előtt olvassa ezt a regényt, az még nem tudja/. Raveena pedig nem tért vissza. Amint a hajójához tért a partra küldte a Fekete Gyöngy legénységét, ő pedig parancsba adta az embereinek, hogy induljanak.