VII. fejezet

- Ben, Te is tudod, hogy most kivételesen nem kell ismételnie magát a történelemnek! Elisabeth és Jack sorsa más kell, hogy legyen, mint a miénk. Jack kalóz, nem is akármilyen, Te is tudod! Itt nem lehet boldog, ahogyan Elisabeth sem. Ők szabadnak születtek.

- Mi talán nem? – nézett Ben dühösen a feleségére. Kezdett elege lenni abból, hogy Aurélie el akarta érni, hogy segítsenek Elisabethnek és Jacknek kiszabadulni.

Barna haján néhol megcsillant a holdfény, tekintve, este volt.

- Már azzal is sokat tettem értük, hogy engedtem Jack Sparrownak, és korábban hazaindultam, ahogy tanácsolta. Pedig végig tisztában voltam vele, hogy minderre csak azért kér, hogy kísérjem át az erdőn Elisabethet. Te pedig elmondtad neki, merre menjen, és ez elég is! Nekünk köszönhetik, hogy most együtt lehetnek és Elisabeth nem valahol az út szélén hajtja álomra a fejét!

Aurélie tudta, hogy férjének igaza van, már sok mindenben segítettek Elisabethnek és szerelmének, de Ő még többet akart.

Meg akarta óvni a lányt a saját sorsától.

Nem akarta, hogy Elisabeth is itt, a Világ Végén, rabként öregedjen meg. Még akkor sem, ha esetleg itt szerelme karjaiban is meghalhatna. Úgy gondolta, hogy ha Elisabeth esetleg Jack mellett szeretne meghalni, tegye meg valahol máshol, ne itt a Világ Végén.

Ugyanakkor azt sem akarta, hogy Jack idővel majd csak azért kérje feleségül, mert itt nincs más nő, akit méltónak találna magához. Félt, hogy Ben csak azért vette el Őt.

Már rég volt, mikor Ők ketten egybekeltek, de Aurélie még mindig gyakran aggódott emiatt. Úgy érezte, elmélete nagyon is helytálló, és meg akarta ettől óvni azt a fiatal lányt, aki hozzá hasonló okból került ide.

- Szerintem hálásak is Ben – felelt végül Aurélie. – Elisabeth legalábbis mindenképpen, Jacknél nem tudom mi a helyzet.

Eközben az erdő széli kis házikóban Jack egy kényelmes fotelban, borosüveggel a kezében gondolkozott. Tudta, hogy hamarosan el kell mondania eddig féltve őrzött titkát Elisabethnek. Ez nem is esett volna nehezére, ha az idők folyamán nem kedveli meg a lányt.

„El is érkeztem kedvenc témámhoz. Most azonban nem ihatok elegendő rumot hozzá! Nem baj, a bor is megteszi!”

Azzal meghúzta a kezében tartott üvegett. Furcsa gondolatai támadtak a rettegett kalóznak. Például, hogy nem akarja elveszíteni a házában békésen alvó lányt. Vagy, hogy ki kell szabadulniuk innen, mert nem akarja, hogy Elisabeth rab legyen egész hátralévő életében.

Azt mindvégig elképzelhetetlennek találta, hogy Ő, Jack Sparrow örökre rab maradjon, de most úgy érezte, nem csak a saját szabadságára vágyik.

Ez pedig már magában furcsa dolognak számított. Ha a kalózt most régi ismerősei látták volna, talán rá sem ismertek volna. Hát még ha a benne lezajlódó dolgokat is felfedezték volna!

Azonban a kalóz egyedül volt a kis szobában, senki sem látta.

Egy hírtelen ötlettől vezérelve pattant föl percekkel később, és így indult el Elisabeth szobája felé.

Úgy gondolta, jobb, ha akkor közli a lánnyal titkát, mikor az alszik. Magának is csak félve ismerte be, de félt, hogy Elisabeth meg fogja vetni, úgy fogja érezni becsapta. Pedig ha belegondolt, rá kellett jönnie, Ő csak úgy viselkedett, mint egy kalóz.

Elhallgatta az igazság egy részét.

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok közepette ért Elisabeth ágya széléhez, ahol rögtön leült annak szélére.

- Sajnálom kedvesem, csak akkor mondhatom el a titkomat, mikor alszol. Máskülönben még képes lennél valami ostobaságot csinálni.

Elisabeth rögtön felriadt, mikor Jack belépett a szobájába, még este. A kalóz figyelmeztetése után pedig végképp nem jött álom a szemére. Nem értette, mire célzott Jack, mikor figyelmeztette, hogy később egy nyugodt pillanata sem lesz.

Sokáig ezen gondolkozott, míg végül észrevette, ismét nyílik az ajtaja.

Igencsak meglepődött, mikor rájött, Jack az. Nem tudta elképzelni, mit akarhat tőle a kalóz az éjszaka közepén.

Aztán, mikor meghallotta a férfi hangját, már alig bírta titkolni, hogy ébren van. Rettentően kíváncsi volt a titokra, melynek Jack Sparrow ilyen nagy jelentőséget tulajdonít.

A takarója alatt összeszorította öklét, úgy várta, hogy folytassa a kalóz megkezdett vallomását.

Nem is kellett sokáig várnia, hiszen a kalóz folytatta.

- Mielőtt ismét találkoztunk, összefutottam Tortugán apámmal, John Sparrowal. Azt mondta, nem menekülhetek előle, és Isabella elől, aki már tizenöt éve a menyasszonyom. Feleségül kell vennem, és apám hajóján kell szolgálnom. Ha úgy vesszük, éppen kapóra jött ez a Világ Végi kaland. Sajnálom kedves, még nem tudom, hogy fogom ezt elmondani neked, mikor ébren leszel.