Ördögi kör
  2006.09.19. 17:33

2: Ördögi kör

Isabella és Jack sokáig beszélgettek az este, mint ahogy korábban mondták is, tényleg rengeteg dolog volt, amit meg kellett osztaniuk egymással. Hírtelen elfelejtették, hogy Jack valaha gyűlölte Isát, és csak idegesítette a nő. Két év egymástól távol mindkettejükben erősítette a szeretetet, a baráti érzést.

Szinte már nem is emlékeztek arra, hogy valaha egymás jegyesei voltak, és az idősebb Sparrow parancsára össze is akartak házasodni. Isa legalábbis igen, Jacktől mindig is távol állt a házasság gondolata. Isától pedig az, hogy mindezt csak parancsnak tekintse, hiszen teljes szívéből szerette Jacket.

Legalábbis sokáig így gondolta, idővel azonban rá kellett jönnie, hogy ez nem így van, Jack csak egy tévedés volt az életében. Egy tévedés, mely pár éve édesnek tűnt, ma viszont már ostobaságnak hat.

- Jack – szólította meg Isabella a kalózt. – Beszéltünk már mindenről, az elmúlt két évről, és az az előtti időkről is, de egy témát mindketten kerültünk. Az érzéseinket. Te nem beszéltél Elisabethről, Én pedig Will nevét nem ejtettem ki ezen az estén.

- Igazad van Isa, remélem nem haragszol azért, amiért nem kérdeztem meg, hogy van a férjed. Ha egyáltalán összeházasodtatok. – A kalóz arcán látszott, hogy nincs ínyére a téma.

- Igen, összeházasodtunk, sokáig azt hittem, Én vagyok a legszerencsésebb és a legboldogabb nő a világon. De lám, Te ismét keresztülhúztad a számításaimat. Felidézted bennem a múltat Jack. A múltat, ami csak a Miénk. Tudom, hogy Te mindig is tagadtad, hogy közünk van egymáshoz, de akkor is volt, esetleg nem a leg szokványosabb értelemben. Én rajongtam érted, Te pedig semmibe vettél, és igyekeztél megszabadulni Tőlem.

- Becstelen vagyok, és egy becstelen mindig becstelen marad. Becsszóra!

- Ezt hogy érted?

- Kalóz vagyok Isa, azt hiszem, ez mindent elárul.

- Will is kalóz, mégsem viselkedik úgy velem, mint Te.

- Will Turner gyenge, nem olyan, mint Én.

- Neki van szíve – suttogta Isabella közelebb hajolva Jackhez. Minden szándék nélkül tette ezt, hiszen már semmit sem akart a férfitől, Jack azonban mégis félreértette a nő viselkedését.

 - Mire véljem ezt, netán mégsem olyan tökéletes William, mint ahogy elmondtad? – Jack gúnyosan elhúzta a száját. – Emlékeimben él egy kovács, akinek a fejéhez vágtam, hogy nem képes örömet szerezni a nőknek. Vagy valami ilyesmit, nem várhatod el Tőlem, hogy mindenre pontosan emlékezzem. Elég zűrös idők voltak azon számomra, kevés volt a rum, üldözött apám, és Davey Jones is.

- Borzalmas lehetett így élned Jack! – mondta Isabella, ismét hátrébb húzódva. Nyilván feltűnt neki, hogy a férfi félreértette mozdulatait.

- Valóban az volt, még szerencse, hogy sok minden változott azóta. Szebb lett a táj, szabadabb, s becstelenebb lettem.

- Inkább becsületesebb vagy.

- Ezt sértésnek veszem, Mrs Turner.

- Pedig így van. Két éve láttalak utoljára, azóta teljesen megváltoztál. Más lett a stílusod, és… Nem is tudom Jack, nem tudom mi van Veled, az biztos, Én nem ezt a Jack Sparrowot szeretem!

- Szereted?

- Úgy értem, szerettem. Will Turnert szeretem, ezt Te is tudod.

- Jó, hogy figyelmeztetsz – gúnyoldódott Jack, aki élvezte, hogy nyerésre áll ebben a csatában.

- Most mesélj Te, mi van Lizzyvel? – próbálta Isa menteni a menthetőt.

- Pontosan ez járt az Én fejemben is. Valószínűleg a rum hiánya teszi.

- Mit? – értetlenkedett Isa.

- Azt, hogy hiányolom Elisabethet. Meg sem várt, úgy futott a csónakokhoz, és egyedül evezett a partra.

- Lehet, hogy találkozott pár ismerősével – vélte Isabella.

- Lehet, de Nekem ez akkor sem tetszik. William mikor jön haza?

- Szombat van, az egyetlen nap, mikor a város lakóinak jár egy kis szórakozás. Will az egyetlen valamire való kocsma vezetője. Azonban tény, este mindig haza szokott jönni értem, és együtt szoktunk visszamenni. Csodálom, hogy még nem érkezett meg.

Jack erre elhúzta a száját, majd felvonta az egyik szemöldökét. Isabella ezt észrevéve hozzátette:

- Esetleg találkozott Lizzyvel, és beszélgetnek. Biztos van mondanivalójuk egymásnak.

- Ha arra gondolok, mennyire megbízható Elisabeth, ha férfiakról van szó, akkor már aggódom is egy kicsit.

- Kalóz.

- Tessék?

- Te szoktad mondani, ha valaki kihasználja az előnyeit, vagy, mondjuk úgy, kissé becstelenül viselkedik.

- Azt hiszem, Lizzynek vannak előnyei. Will talán észre sem vett volna Téged, ha nem jelenti ki, hogy Engem választ.

- Tökéletesen megbízom Willben, Ő sosem csalna meg Engem!

- Nem jó, ha egy házasság túlzott bizalmon alapul. Mindenesetre, remélem nem fogsz csalódni, hisz azt azt jelentené, hogy engem is megcsaltak.

Eközben Elisabeth és Will Port Royal belvárosában sétálgattak. Elisabethben szinte minden épület emlékeket idézett föl, s ahogy elgondolkozott rájött, hogy ezek az emlékek egytől egyig Will Turnerhez kapcsolják.

- Will – szólította meg a mellette haladó férfit. – Be kellene mennünk hozzátok, itt minden a múltat idézi föl bennem, s a múltam Te vagy. Erre pedig nem szabad emlékeznek, mert Jack…

Nem tudta befejezni, mert Will a szavába vágott.

- Mert Jack megcsalt téged, a két szememmel láttam, ahogy Te is. Ráadásul nem is akárkivel tette ezt, hanem a feleségemmel, akit állítólag sosem kedvelt.

- Igazad van – felelte Elisabeth. – Nem tudom mit vártam egy kalóztól.

- Nem minden kalóz egyforma, Hector Ark például merőben más, mint Jack Sparrow.

- Az a hector Ark, aki a Nuage előstisztje?

- Igen, Ő. Ismered?

- Csak futólag, Jack mesélt Róla.

- Ne is folytasd, nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket mondott Jack. Sosem volt őszinte hozzánk, mióta megtudta a nevemet, csak kihasznált, téged is csak egy eszköznek tekintett.

- Ne mond ezt Will, Én szeretem Őt! Bármit is tett, bármennyire édes is a bosszú…

- Bosszúról és szeretetről beszélsz egyszerre. Furcsa páros, bár, Én is hasonlóan érzek. Szeretem Isát, függetlenül attól, hogy mihelyst lehetősége nyílt rá, rögtön Jack karjaiba vetette magát, ugyanakkor megfelelő elégtételnek tartom, hogy cserébe visszakaplak Téged egy kis időre.

- Szerelmi négyszög – mondta egyszerűen Elisabeth.

- Ördögi kör – tette hozzá Will.

- Lehetetlen szabadulni. Régen szerettük egymást, és Isa és Jack között is volt valami. Aztán, a párok felcserélődtek, Én Jack oldalán kötöttem ki, Isa pedig melletted.

- Most pedig visszatértünk oda, ahol sok évvel ezelőtt tartottunk.

- Egyszer olvastam egy ősi mítoszt, amely arról szólt, hogy ha van két lány, aki egyforma lánggal rajong két különböző férfiért, de álmaik nem válhatnak egyhamar valóra, akkor egy nagyon régi átok száll rájuk. A lényege az, hogy a két férfi találkozni fog, és általuk idővel a két nő is. Innentől pedig el fog szabadulni a pokol, teljesen biztosan a négy fél egyike sem tudja majd eldönteni, kit is szeret igazán. Egyetlen megoldás van, ha…

- Ha? – most Willen volt a visszakérdezés sora.

- Ha a négy személy között két házasság jön létre. Tehát, ha Te elvetted Isabellát, akkor Nekem össze kell házasodnom Jackel. Ez azonban nem fog menni, Én magam mondtam neki, hogy nem vágyom házasságra, és láttam rajta, hogy megkönnyebbült.

- Azok után, amik ma történtek, tartok Tőle, nem lesz esküvő.

- Én biztos vagyok benne. Bár szeretem, nem akarok hozzámenni Jack Sparrow kapitányhoz.

- Sajnálom Lizzy, azt hittem, boldog leszel Vele.

- nem Will, Én sajnálom, Én hagytalak el Téged, Én tehetek mindenről. – Will ekkor magához ölelte a nőt, aki nem ellenkezett. Fejét Will mellére hajtotta, a férfi pedig a fejét simogatta.

Eközben pedig sírt. Sírt, mert fájt neki, hogy az vigasztalja meg, akit egykoron elhagyott.

Sok mindenre számított, ami esetleg érheti majd szülővárosában, de erre az egyre nem. Azt hitte, büszkén, boldogan fog lépkedni Jack Sparrow oldalán, és esetleg egy este majd megívják a Gyöngyre Willt és Isát, hogy vacsorázzanak náluk. Ehelyett Jack már az első éjszakát Isával tölti, Ő pedig féltékenységével a szintén féltékeny Willhez menekül.

- Ne sírj kicsi Lizzy, minden jóra fog fordulni, és ismét együtt leszünk.

Ezt az utolsó mondatot hallotta meg az éppen ekkor érkező Jack és Isabella.

Ösztönösen megszorították egymás kezét, és összenéztek. Mindkettejük arcán látszott a csalódás, a fájdalom. És igen, szemükben egy könnycsepp. Isánál nem az első, Ő évekkel ezelőtt már sokat sírt jack miatt. Jack szemében viszont élete legelső könnycseppje csillogott.

Akkor és ott mindketten megfogadták magukban, hogy megbosszulják a történteket. Bár ötletük egyiküknek sem volt, hiszen Ők nem azt látták, mint pár órával korábban Elisabeth és Will. Ők nem egy egyszeri félrelépéssel találkoztak, hanem két szomorú szerelmessel.

Nem tudtak nem hinni a szemüknek, ugyanúgy, ahogy korábban Will és Lizzy sem.

Egymásra néztek, és szó nélkül távoztak.