|
Az átok
2006.09.24. 19:30
Az átok
2006.09.24. 14:52
4. fejezet: Az átok
A Fekete Gyöngy legénysége, mikor az a sziget mellett haladt el, amelynek Jacket Barbossa kormányzójává is avatta, egy fehér vitorlás hajót fedezett föl a sziget szélén horgonyozni.
Nem telt sok időbe, és kikérték a kapitány véleményét, hogy mit tegyenek.
- Mi is kikötünk! – felelte Jack, akinek valahonnan nagyon ismerős volt a hajó. „Mintha már láttam volna valahol.” – morfondírozott magában Jack.
Aztán hírtelen eszébe jutott, hol látta korábban ezt a ladikot.
Mihelyst a hajó kikötött, Jack, kalapját fejére helyezve beszállt egy csónakba, és a partra evezett. Csak remélte, hogy tényleg azon lesznek a szigeten, akikre számít.
Nem is kellett sokáig várnia, hogy megtudja, helyes volt e a felvetése, hiszen, ahogy a partra tette a lábát, egy hatalmas kalapot viselő, almát evő férfival találta szemben magát.
- Áh, Barbossa – köszöntötte Jack régi ismerősét. – Régen találkoztunk.
- Téged sosem lehet elég régen látni – gúnyolódott a Détortiller kapitánya.
- Bóknak veszem.
- Tégy úgy!
- Mi járatban errefelé Jack Sparrow?
- Kapitány. Méghozzá a Gyöngy kapitánya.
- Nem hittem volna, hogy egy olyan pocsék kalóz, mint te, képes ennyi ideig megtartani azt a hajót.
- Nos, rólam már hallottál! – mondta Jack, majd Barbossát megkerülve a régről ismert rum raktár felé vette az irányt.
- Hiába keresed, nincs ott semmi kedvedre való! – kiabált Jack után Barbossa, de a kalózt már nem tudta megállítani.
A férfi az egykori rum lelőhely felé tartott, majd felnyitotta a kis csapóajtót, és lemászott. Amivel lent találkozott, arra azonban sosem gondolt volna.
Odalent Auréliet látta, kezében egy Isla de Muertaról hozott arany medállal.
- Hol szerezted ezt? – tért Jack rögtön a lényegre.
- Jack Sparrow? – kérdezte halkan Aurélia, nyilván nem volt biztos abban, hogy tényleg a Gyöngy kapitánya áll előtte.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte Jack, aki szemmel láthatóan nem tudta mire vélni a helyzetet.
- Hughnak (egyelőre Barbossa, mert nem tudom mi az igazi neve) van egy majma, már régóta, biztosan tudod.
- Hallottam róla – felelte Jack, bár nem értette, hogy kerül ide holmi majom.
- Nos, egyik este egy levelet találtam az ágyam mellett, miszerint a medált mindig is Nekem szánta valaki, tehát lopjam el, és senkinek se adjam oda. Én ezt tettem, mire Hugh nagyon megharagudott rám. Azt mondta szeret, de nem engedi meg, hogy lopjak, pláne attól a nyavalyás majomtól, ami olyan átkozottul fontos Neki.
A kalóz ekkor elgondolkozva szétnézett a raktárban. Magában megállapította, hogy semmit sem változott, esetleg csak másra alkalmazzák, de ezen lehet javítani.
Elvégre, a rumot semmi sem válthatja föl, pláne nem egy minden bizonnyal hazug nő.
- Valakinek célja volt ezzel. Biztosíthatlak, azt a medált senki nem szánta Neked, add ide szépen, és vigyük vissza oda, ahonnan származik, amíg nem késő!
- Nem adom oda Neked, nem ejthetsz át! Kapzsi vagy, akárcsak Hugh, de Én nem vagyok ostoba.
- A medálon átok ül! – kiabálta Jack, de Aurélie csak megvonta a vállát. – Barbossa sem véletlenül zárt be ide, erre még nem gondoltál? Nem akarja, hogy elszökj vele, és ne kerüljön meg! Áh, nem töröm magam rajtad, ostoba vagy!
- Lehet, de nem állok le veled Jack Sparrow? Hugh is becsapott, pusztán kapzsiságból, Te sem vagy más, kalóz!
- Ezt bóknak veszem – húzta el a száját Jack.
- Vedd aminek akarod, de most már takarodj innen!
- És ha Velem jönnél a Gyöngyön? Persze a medáloddal együtt – próbálkozott Jack. – Isabella is ott van.
- Isa? – lepődött meg Aurélie. – Hát Ő nem Will Turnerrel ment Port Royalba?
- Azóta sok minden megváltozott. Tegnap este Port Royal kikötőjében álltunk meg, hogy Lizzy nosztalgiázhasson egy kicsit. Örömet akartam szerezni Neki. Erre, este már Will Turner karjaiban találtam sírva, ahogy éppen Turner vigasztalta, hogy ne sírjon, minden rendben lesz, és ismét együtt lesznek. Az a nő egy boszorkány!
- Szegény Lizzy! – sóhajtott fel Aurélie.
- Szegény? – horkant fel Jack. – Hiszen megcsalt Engem!
- Nem tudsz semmi biztosat, Én viszont láttam rajta mindig is, hogy rajong érted! A leghatalmasabb kalóznak tart, már gyerekként is sokat olvasott Rólad, ismeretlenül is elbűvölted.
- Remélem ezentúl is csak könyvekből fog tudomást szerezni Rólam.
- Bolond vagy Jack.
- Már bocsánat, de nem Én vagyok egy ostoba érem miatt önkéntes büntetésben.
- Amennyiben önkéntes az, hogy Hugh bezárt ide.
- Amennyiben Te tehetsz róla, hogy bezárt. Vissza is adhattad volna a medált!
- Inkább a halál!
- Nos, ezt Én is így látom. Inkább a halál, ez pedig a medállal nem érhető el, szóval…
- Tessék? – értetlenkedett Aurélie .
- Mint mondtam, a medálon átok ül. Minnél tovább birtoklod, annál kevesebb dolgot fogsz érezni, annál jobban fogsz égni a pokol tüzében. Ha erre vágysz – mondta Jack, majd elindult kifelé, mint aki jól végezte a dolgát.
- Várj, ne menj el! – szólt utána Aurélie.
- Netán meggondoltad magad? – szólt vissza Jack a válla fölött.
- Szólj Hughnak, hogy beszélni szeretnék Vele. Az ügy nem tűr halasztást.
- Egy okból teszem meg. A rum raktárban rumnak van helye, és nem holmi nőcskéknek.
Aurélie bánatosan megrázta a fejét, mire Jack távozott. A nő szomorúan nézett utána. Nem tudta mitévő legyen, és nem tudta, igazat mondott-e Jack. Hiszen, a becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni...nem tudhatod, mikor jut eszükbe valami...butaság.
Jack eközben felmászott a raktárból, és megkereste Barbossát, ami, valljuk be, nem volt nehéz feladat, hiszen a kalóz a fák alatt ült, közel a tengerhez. Bár ez egy szigeten nem valami meglepő dolog.
- De a rumot miért? – kérdezte Jack, mihelyst megpillantotta a Détortiller kapitányát.
- Megtanulhattad volna a drága barátnődtől. A rum a tisztességes férfiakat is gazemberré változtatja.
- Nem a barátnőm! És Tőle csak egy dolgot tanultam. Az eskü csak afféle útmutató.
- Ezt Tőlem hallotta a Drága.
- Térjünk a lényegre Barbossa, nincs sok időm.
- Hallgatlak Jack – mondta Barbossa kissé unottan.
- Aurélieről lenne szó. Beszélni szeretne Veled, azt mondta, az ügy nem tűr halasztást.
- Mit képzel magáról? Először valami ostoba levélre hivatkozva magánál tart egyet a medálok közül, utána pedig parancsokat osztogat?! Mit képzel, Ő a pince kapitánya?
- Rum raktár, ha lehet.
- Tessék? – értetlenkedett Barbossa.
- Rum raktár, nem pince. Pincéjük csak a derék Port Royali embereknek van, ott tárolják a krumplikat. Itt azonban sosem volt krumpli, csak rum.
- Bolond vagy Jack! – mondta Barbossa, majd megcsóválta a fejét. – Csoda, hogy ilyen hozzáállással meg tudtad tartani idáig a Gyöngyöt. Vagy ez is Elisabeth érdeme?
- Ne ejtsed ki többet még egyszer ezt a nevet előttem!
- Rendben. Akkor Miss Swann? Esetleg Mrs Sparrow? – Barbossa itt színpadiasan a homlokára csapott. – El is felejtettem, Te nem vagy a házasság híve?
- Talált, süllyedt.
- Nem szeretem ezt a megjegyzést, egy hajó ne süllyedjen, hacsak nem a flottához tartozik.
- Végre valamiben egyetértünk.
- Történelmi pillanat.
- Vár Aurélie.
- Önként költözött le a pincébe, pár percet még ráér.
- Te tudod. – mondta Jack, majd az eget kezdte kémlelni.
- Te tudsz valamit Jack – állapította meg Barbossa.
- A drága nőcskéd nem tudja mitévő legyen. Mondjuk úgy, bogarat ültettem a fülébe.
- Ilyen hozzáállással nem csak a Gyöngyöt könnyű elveszíteni, hanem az emberek bizalmát is. Bár, Te mindig is becstelen voltál…
Azzal Barbossa elindult a pince, vagy, ha úgy tetszik rum raktár felé, hogy beszéljen Aurélievel.
- Azt hittem, Jack elfelejtett szólni, hogy várlak – szólította meg Aurélie a belépő Barbossát.
- Első dolga volt- felelt Barbossa, majd durvább hangnemre váltott. – Mit akarsz?
- Magam sem tudom. Elbizonytalanított az, amit Jack mondott. Nem Te küldted le? Ő is valami átokról beszélt…
- Ostoba nőszemély! – kiáltott fel a kalóz. – Egyedül azért jött le, hogy vigyen fel magának pár üveg rumot. Ehelyett Téged talált itt, és ez mélységesen elszomorította.
- De az átok…
- Csak elmondta röviden, amit tud róla! Egy kis ideig Ő is részese volt, elvégre csak egy kapzsi kalóz.
- Is? – kérdezte Aurélie.
- Igen. Rajtam, és a Gyöngy akkori legénységén hosszú évekig ült az átok. Hidd el Aurélie, itt mindenki csak jót akar Neked.
- Vedd el tőlem, vigyázz rá, Te – kérte Aurélie kedvesét, de az megrázta a fejét. – Én nem vigyázok rá, add Jacknek.
- Ő vissza akarta vinni valahová… - kezdte Aurélie, de Barbossa a szavába vágott.
- Nem Ő! A majmot is Jacknek nevezem, már tudhatnád.
- Oh! – döbbent meg Aurélie, majd bólintott. – De akkor sem értem. Ki írhatta a levelet? Ki akarhatja, hogy rámszálljon az átok?
- Ezt sajnos nem tudom, gyere, kérdezzük meg Jacket, hátha neki van valami ötlete.
- Menjek? – kérdezett vissza Aurélie.
- Igen, gyere. Eleget raboskodtál már itt bent.
A nő boldogan fölkelt, majd Barbossa után kimászott a pincéből.
- Szeretlek Hugh – ölelte át ekkor Barbossát, majd boldogan megcsókolta. Döbbenten vette észre, hogy eddig bármennyire is volt édes kedvese csókja, most nem érez semmit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
