A példakép és a kalózlány

Jack Sparrow kapitány miután kalandok sora végett visszaszerezte imádott hajóját, nem élvezhette sokáig. A balsors úgy hozta, hogy ezen a Napsütéses délelőttön ő kivégzésére várt. Ez az aprócska tény, hogy pár perc múlva itt hagyja az árnyvilágot, nem töltötte el rémülettel, sőt! Fittyet hányt rá.

A bitófa alatt körbe nézett. Kereste a legénysége tagjait, de csak egy fiatal fiút látott a nagy nézőközönség között. A barna hajú, nagy karimájú kalapos fiú mellett, egy hosszú gesztenyebarna hullámos hajú lány állt.

William Turner és kedvese Elizabeth Swann voltak ők. Jack elismerően nézett. Tudta ő, hogy nem ez az a nap mikor elkapják Jack Sparrow kapitányt.

Jack jobbra pillantott, ahol még egy bitófa állt. Ezek szerint még egy sorstárs. Jegyezte meg magában. Csakhogy meglepetésére, nem egy férfit, hanem egy fiatal lányt hoztak fel a katonák. Jack nem leplezte megdöbbenését. Az alig húsz éves lány büszkén felszegte állát. Moha zöld szemeiből sütött, hogy nem bánt meg semmit. Sötétvörös haja apró hullámokban a hátáig ért.

-Üdv sorstárs.- vetette Jacknek kicsit mély hangon.

-Üdv.- Vonta össze a szemöldökét Jack..

-Jack Sparrow és Raveena Twain! Önöket…- Kezdte a bíró, de Jack és Raveena egyszerre vágott a szavába.

-KAPITÁNY!- tették hozzá, majd egymásra mosolyogtak.

A bíró bosszúsan folytatta. Jack bűnlajstromával kezdted. Mivel Jack ezt már hallotta egy párszor, oda se figyelt. Azon gondolkodott, hol hallotta már ezt a nevet. Majd beugrott neki. Kristálytisztán látta, maga előtt azt az estét, mikor megtámadtak egy kereskedelmi hajót. Twain volt a neve. Majd azt, hogy kimenti a kislányt a vízből és az anyja, vagy nővére, Raveenának nevezi. Döbbenten nézett a mellette álló nőre, aki rákacsintott.

A bíró folytatta a beszédét, mikor egy golyó süvített el a füle mellett. A kiszabadító akció megkezdődött. A Fekete Gyöngy legénysége, élükön Annamáriával több katona ellen kezdtek párbajozni. Will kiszabadította Jacket.

-Menjünk Jack!

-Várj! Őt is magunkkal visszük.

-Minek?

-Majd később.- Oldozta el Raveenát Jack.

Felrohantak a párkányra.

-Óh, még valami!- Fordult vissza Jack.- Ne feledjék el azt a napot, mikor majdnem sikerült elkapniuk Jack Sparrow…

-És Raveena Twain.- Szólt bele Raveena.

Jack a nőre sandított.

-És Raveena Twain kapitányokat.- fejezte be, és leugrott a kikötőre. A Gyöngy már várta őket. A legénység, Will, Elizabeth, Jack és Raveena gyorsan felszálltak, és tűzzápor közepette hagyták el Port Royal kikötőjét.

-Mond Jack, miért hoztuk magunkkal a lányt?- Kérdezte Will.

-Várj! Porzik a torkom.- Mondta Jack, és kivette az egyik embere kezéből a Rumos üveget, majd meghúzta.- Mindjárt jobb. Most már beszélhetünk.- Ült le Jack.- 10 évvel ezelőtt, megtámadtam egy hajót. Aznap este rettenetes vihar tombolt. Emberfeletti erővel bevettük a kereskedelmi hajót. A kapitányt nem győzte meg a tény, hogy kivel is akadt össze. Na, de a lényeg. Jött egy hatalmas hullám. Beterített minket. Egy gyerek a vízbe esett, én meg utána ugrottan. Küzdöttem az embertelen tengerrel, és kimentettem.- Mesélte Jack.

-Ez is olyan történet, mint az, hogy szökött meg a lakatlan szigetről, Mr. Sparrow?- Hitetlenkedett Elizabeth.

-Nem hisz nekem Miss. Swann?- Kérdezte játszott sértőséggel Jack.

Elizabeth gúnyosan nézett rá.

-Pedig ez így igaz.- Lépett hozzájuk Raveena.- Tényleg ő mentett meg.- Vette el a rumos üveget Jacktől Raveena, nagyot húzott belőle. Jack elismerően hümmögött. Will és Elizabeth viszont a döbbenettől szólni se bírt.

-Ha ő nincs, én most halott lennék.

-De, miért lett kalóz? Miért nem varrónő, majd egy gazdag nemes felesége?- Kérdezte Will.

-Aznap este csak a nővérem maradt életben, de ő három éve meghalt. Nekem hozzá kellett volna mennem egy negyvennél is több éves férfihez. Inkább megszöktem, és teljesítettem gyerekkori álmom. A példaképem nyomdokaiba léptem.- Nézett rajongva Jackre Raveena. Jack gyanakodva méregette a lányt.

-Most csak viccel, ugye?- Kérdezte.

-Nem. Azt az estét követően, ön lett a példaképem, és minden gondolatomat, csak a kalóz élet tette ki.

-De… de…- Hebegett Jack.

-Nocsak a nagy Jack Sparrow nem találja a szavakat?- Játszott meglepődést Elizabeth.

-Miss. Swann, ugye nem akarja, hogy kirakjam Tortugán?- Kérdezte Jack.

Elizabeth lenézően pillantott a kalózra.

-Jöjjön Miss. Twain, beszélgessünk.- Állt fel Jack, és elindult a korláthoz. Raveena követte.

-Tudja, mikor megtudtam, hogy ön a másik, akit fel akarnak akasztani, örültem, hogy egy napon halhatok meg a példaképemmel.- Ült fel a korlátra Raveena.

Jacket kezdte zavarni, hogy ez a fruska ennyire oda van érte.

-Hol tegyük ki?

-Tessék? Sehol! Magával tartok.

-Szó se lehet róla!

-Csatlakozom a legénységhez.

-Nem! Így is túl sok nő van ezen a hajón. Elég Annamária, meg Miss. Swann.

-Miss. Swann nem kalóz. Én viszont az vagyok.

-Maga csak egy kislány. Tudja, milyen veszélyes a kalózok élete? Arról nem is beszélve, hogy becstelenek, az udvarias szót hírből se ismerik.- Kezdte felsorolni az ellenérveket Jack.

-Elmúltam húsz éves! Felnőtt nő vagyok, és igazi kalóz! Sőt! Kalóz kapitány.

-Óh, valóban? Na és a hajója?

Ravenna leugrott a fedélzetre.

-A Flotta elsüllyesztette.

-Na látja.

-Mit? Maga ne beszéljen! Nem rég szerezte vissza a hajóját. Ne feledje, én mindent tudok magáról.- Változott suttogássá Raveena hangja.- Mindent.- Lépett közelebb Jackhez Raveena.- Davy Jonesról is.- Lehelte alig egy centivel Jack arca előtt Raveena. Jack szeme láthatóan megvillant. Raveena elégedetten mosolyodott el.

-Látja? Jobb, ha rám hallgat.- Fordult el Jacktől Raneena, de Jack a karjánál fogva húzta vissza.

-Honnan szerezte azt a gyűrűt!- Emelte fel Raveena jobb kezét Jack. A lány mutató ujján egy aranygyűrű volt, melynek közepébe egy kígyót véstek.

-10 évvel ezelőtt jutottam hozzá. Miután megmentett. Miért?

-Semmiért. Brestig elvisszük. Ott pedig elvállnak útjaink.- Engedte el a lányt Jack.

-De…

-Semmi, de! Most pedig feküdjön le a kabinban.- Javasolta Jack. Raveena dacosan elvonult.

Tüzes kislány, a mindenét. Ha én ezt akkor tudom. Gondolta magában Jack, és megnézte az ő jobb kezén lévő gyűrűt, mely arany volt, és ugyanolyan kígyót véstek bele, mint Raveenáéba.

-Mr. Gibbs! Brestbe megyünk!- Parancsolta Jack, majd az iránytűjére meredt, ami nem északra mutat, hanem arra, amire legjobban vágyik. Bosszúságára ez most Raveena volt.