5. Fejezet

Sose bízz meg egy kalózban!

Hőseink szerencsésen kihajóztak a nyílt vízre. Raveena nem rejtette véka alá, hogy menyire csalódott. Haragját a fedélzet súrolásában élte ki. A karját csak súrolta Kirkland. Csak kapja a kezébe. Végez vele, de olyan lassan, hogy már kívánni fogja a halált.

-Te meg mit művelsz?

Raveena felnézett. Jack előtte állt, és meglepetten nézett le a lányra, aki barna nadrágban, és férfiingben négykézláb súrolta a fedélzetet, a fején hasonló kalap volt, mint Jackén. Ez már sok volt a sokat próbált kalóznak.

-Rendet a hajódon.- Közölte szárazan Raveena.

-Cicám Ezért vannak a matrózok. Te egy hölgy vagy, ráadásul kalózkapitány. Állj fel szépen.

Raveena bosszúsan állt talpra.

-Nem értem, miért kell mindig beleszólnod, hogy mit csináljak.

-Ez az én hajóm, ha még nem tűnt volna fel. Ezért mindenki azt csinálja, amit én mondok. Ha nem tetszik, menj vissza a kényelmes életedbe.- Vont vállat Jack, és ott akarta hagyni a lányt. Az viszont dühösen rákiáltott.

-Idefigyelj Jack Sparrow! Épp azért hagytam ott a kis kényelmes életem, mert mindenki, főleg a férfiak, állandóan meg akarták mondani, hogy mit csináljak, az életem minden percében! Azért követtelek a pályán, mert szabadságra vágytam!

Jack döbbenten és némán meredt a lányra.

-A fedélzetsúrolásból, nem kell ekkora tragédiát csinálni. Ha ez minden vágyad, hát csináld.- Vont vállat Jack.

Raveena hisztérikusan felnevetett. Elizabeth is feljött a fedélzetre a hangzavar hallatán. Amint ránézett Raveenára, tudta, a nőnél most szakadt el a cérna.

-Tényleg ennyit fogtál fel?- Kérdezte Raveena.

Jack vállat vont, és elindult. Raveena a kapitányhoz vágta a kezében tartott súrolót. Ami pontosan Jack fejét találta el. Jack lassan megfordult, és lassú léptekkel Raveena elé állt, aki kihívó tekintettel nézett fel a nála fél fejjel magasabb Jack szemébe.

Jack fejéből kiszállt minden harag, ahogy belenézett Raveena vakító zöldszemeibe.

A hajón többen is, köztük Elizabeth és Will is, feszülten várta, hogy mi fog kisülni a két kalózkapitány vitájából. Ám ez soha nem derül ki, mert Elizabeth észrevette, hogy valami mozgolódás van előttük.

-Mr. Sparrow! Raveena!

-Mi az?- Nézett a nőre egyszerre a páros. A látvány megdöbbentette őket. A szemük láttára emelkedett ki a tengerből egy sziget.

-Az Elvarázsolt sziget.- Nyílt tágra Raveena szeme.

-A szobor.- Csillogott kapzsin Jack szeme.- Kikötünk!- Adta ki a parancsot. Abban a pillanatban ágyúdörrenést hallottak. A golyó alig egy méterre csapódott be Gyöngy mellett. A fedélzeten tartózkodók egytől-egyig vizesek lettek. Will, Jack, Elizabeth, és Raveena a korláthoz rohantak.

-Más is igényt tart a kincsre?- Kockáztatta meg Will.

- Nem ismerős a hajó Raveena?- Kérdezte Jack.

Raveena mérgelődve nézte az ő hajóját. A Sparrow lassan, de utolérte a Fekete Gyöngyöt, és újabb tüzelésre készült.

-30°-ot jobbra! Ágyút tölts! Tűzz!- Adta ki a parancsot Jack.- Sajnálom kedvesem, de a tenger fenekére kell küldenünk a hajód.

-Óh, semmi gond, a tied is egyszer ott fogja végezni.- Jósolta Raveena, és még nem is sejtette, hogy így lesz.

A Fekete Gyöngy leadott egy lövését a Sparrow-ra. A golyó egy kicsit megtépázta, az egyik vitorlát. A következő golyó eltalálta az egyik árbocot.

-Ez lelassítja őket.- Mondta Jack.- Vitorlát bonts!

A Fekete Gyöngy-öt nem véletlenül hívják az egyik leggyorsabb hajónak. Másodperceken belül lehagyták a sérült Sparrowt.

Alig tíz perc múlva kikötöttek a szigeten.

-Milyen csodás. Mint egy földi mennyország.- Ámult el Elizabeth. A sziget tényleg úgy nézett ki, mint egy Paradicsom. Fehérhomokos tengerpart, kristálytiszta víz. Egy kikövezet út vezetett az oázis felé.

Jackék elindultak ezen a rubinvörös úton, melyek végén, egy hatalmas aranykapu várta őket.

A kapu zárja helyén a két kígyót ábrázoló vésett állt.

Jack elővette az összekapcsolt gyűrűket, és behelyezte. A kapu kitárult.

-Raveena, köszönöm, hogy segítettél, de innen egyedül, megyek.- Fordult meg Jack kivont karddal, csak egy gond volt: Raveena, ugyancsak kivonta a kardját, és Jacknek szegezte.

A férfi egy lépést hátrált, és érdeklődve nézett a nőre.

-Komolyan elhitted a kis hisztim? Végig az volt a célom, hogy elhitessem veled, hogy naiv vagyok.- Mosolygott cinikusan Raveena.

-Lebecsültelek.- Értett egyet Jack.- Ígérem többször nem fordul elő.

-Azt meghiszem.- Támadt Raveena, Jack pedig védett.

-Nem kéne inkább összefognunk?- Vetette fel Will, ugyanis a Sparrow legénysége is partra szállt, és feléjük rohantak.

Jack és Raveena viszont nem törődtek velük, ők egymással voltak elfoglalva. Már bent jártak az oázisban.

Will és Elizabeth az ellenséggel kezdett harcolni.

Jack és Raveena nem bírt egymással, nem csoda, hisz mindketten remek vívok voltak.

-Hol tanultál vívni?- Kérdezte Jack, és kivédte Raveena támadását.

-Az ex-vőlegényemnél.- Védett most Raveena.

-Jó tanár lehetett, de nem elég jó.- Sebezte meg Jack Raveena kezét.

-Mi van, már? Valaki ráírta erre a kezemre, hogy céltábla?- Kérdezte bosszúsan. Jack elnyomta magában a keserűérzést, amiért megsebezte a lányt.

-Mivel az a kardforgató kezed.- Mutatott rá Jack.- Azt hittem, ennyit, azért tudsz.

-Ne becsülj alá!- Támadt erőteljesen Jackre Raveena. Minden dühét beleadta. Jack jobbnak látta, ha hátrál. Nem akarta megölni a lányt, de most ennek a veszélye állt fen. Mivel dühből forgatja a kardját, így elhomályosul az éles látása. Jack más esetben kihasználta volna ezt, de most egy felelőtlen nőről volt szó.

A kalózkapitány addig hátrált, míg egy falnak nem ütközött.

-Vége!- jelentette ki Raveena, és Jack torkának szegezte a kardját.

-Raveena, engedj el. Légy szíves.

-Miért tenném?- Kérdezte a lány.

-Mert te is és én is tudjuk, hogy együtt győzhetünk csak. Szerezzük meg a szobrot, győzzük le Kirklandet, és utána megküzdünk.- Javasolta Jack. Raveena láthatóan elgondolkodott.- Mit mondasz?- Kérdezte Jack.

-Azt, hogy…- Fogott bele a lány, de akkor elakadt a lélegzete. A tekintette üvegessé vált, arca pedig elsápadt. A kardot fogó keze elernyedt, és kihullott kezéből a kard.

-Raveena?- Döbbent meg Jack. A lány a karjaiba ájult. Jack ekkor vette észre a lány vállába fúródott tőrt. A kapitány lefektette a földre az ájult lányt.

-Mr. Sparrow, ne vesztegesse az időt! Neki már annyi!

Jack felnézett, és meglátta a tőle pár méterre álló Kirklandet, aki egy tucat kalózzal tartotta fogva Willt és Elizabethet.

-Igaza van!- Állt fel Jack.

-Ez a beszéd. Most pedig…

-Alku!- Vágott a szavába Jack.

Will és Elizabeth Jackre meredt, és próbálták kitalálni, mit talált ki a kalóz.

-Alku? Ám legyen.- Vont vállat Kirkland.

-Helyes beszéd.- Lépdelt Kirkland elé Jack.

-Hallgatom, Mr. Sparrow.

-Engedje el őket, és Raveenát!

-És mit kapok cserébe.

-Tudom, hol van a kincs. Egy kastélyban. Odavezetem, és osztozunk rajta.

-Úgy érti az én oldalamra áll?

-Arra az oldalra állok, ami nem a fegyvercsöve előtt, hanem mögötte áll.

Willék megmukkanni nem tudtak. Igaz már megszokhatták volna ezt Jacktől.

-Áll az alku! Engedjétek el őket!

Két kalóz kinyitotta Will és Elizabeth bilincsét.

-Maga egy gazember Mr. Sparrow.- Közölte Elizabeth mély undorral a hangjában.

-Tudja, Elizabeth, Chantalnak igaza volt, csak nem Raveenának kellett volna mondania.- Mondta a nőnek hidegvérrel Jack, és örömmel nyugtázta, hogy a nő megértette, amit sugallni akart.

-Önző, becstelen, kapzsi alak.- Vágta még a kalóz fejéhez Elizabeth, és otthagyta.

-Merre van a kastély?- Kérdezte Kirkland.

Jack felnyitotta az iránytűjét.

-Arra!- Mutatott nyugat felé, és el is indult. Nehezen állta meg, hogy ne nézzen vissza Raveenára.