V. Fejezet.

Börtönben

Selene-t végig vitték Tortuga előkelőbb utcáin, ahol az ottani gyerekek elég hangosan kiabáltak.

- Kalóz!!! Kalóz. – ez a kiabálás messzire elhangzott és a 2 matróz is hallotta, akik a partra eveztek Selene-nel.

- Te menj vissza és szólj a kapitánynak! – mondta az egyik. – Én megyek és kiderítem, hogy mi történt. – majd elfutott a hangok irányába.

- Jó! – válaszolt a másik. Aztán beült a csónakba és a Gyöngy felé evezett. Mikor odaért Jack furcsállta, hogy csak egy ember jött vissza.

- Hol van Selene?

- Azt hiszem, hogy elfogták kapitány.

- A fenébe! – csapott a Gyöngy fakorlátjára – Jaj, bocsáss meg picikém, csak ideges vagyok. – aztán Gibbs ment oda hozzá.

- Kapitány, most mi legyen?

- Matróz. Hozd fel a rumot! – mondta Jack.

- De kapitány. Nem kellene előbb a partra evezni? – kérdezte Gibbs.

- Nem hiszem. Ügyes kislány, majd megoldja egyedül is. Sértésnek venné, ha segítenék neki.

- De Jack.

- Nem. Komolyan tud magára vigyázni. – mutogatott Jack. Majd egy kis hordó rummal a kabinjába ment. Ezért Gibbs adott egy parancsot.

- Menj vissza és amint megtudsz valamit, szólj! – aztán a matróz visszaevezett a partra. Közben Jack a kabinjában a rumja mellett vívódott.

- Segítsek neki? – aztán ivott a rumból. – Vagy ne segítsek? - és ismét meghúzta az üveget. Majd megfogta az iránytűjét és megnézte. Utána meglepődve becsukta és elrakta.

- Na majd, akkor holnap. – mondta, aztán belemerült a rumjába. Közben Selene a rabszállítóban ült, mikor az megállt a börtön előtt. Kinyitották az ajtót, majd leszállították és bevezették a cellájába. Ahol mindkét oldalon rablók, kalózok és mindenféle gonosztevők voltak. Egytől-egyig férfiak.

- Nocsak, nocsak! Hogy-hogy egy ilyen finom kisasszonyt ide zárnak. – kérdezte az egyik rabló.

- Méghogy kisasszony! Ez egy kalóz! – mondta az őr és belökte Selene-t.

- Nagyon köszönöm, hogy felvilágosította az összes jelenlévő úriembert.

- Ezek nem úriemberek, hanem akasztófára való banditák. Akár csak ön! – szólt valaki a sötétből és előlépett.

- Szóval maga az Mr. Dean! – morogta. – Vajon miért nem lepődtem meg?

- Személyesen jöttem ellenőrizni, hogy bezárták-e.

- Nos látott. Úgyhogy elmehet.

- Nagyon szívesen, amint megmondja nekem, hogy mit akart a térképszakértőmtől!

- Mutattam neki egy rajzot és ő megmondta, hogy hol találom meg.

- Hazudik! – vágta rá Dean.

- Akkor menjen és kérdezze meg tőle. Talán majd ő megmondja.

- Mondja: hogy lehet maga kalóz?

- Ugyanúgy, ahogy maga egy utolsó gazember. – válaszolt a lány.

- Maga tényleg akasztófára való! Nyavalyás kalóz!

- Óh. Köszönöm, de maga meg nem egy úriember. Ellentétben a jelenlévő „banditákkal”, ahogy ön nevezte őket.

- Felháborító! – majd kiment a börtönből. Aztán az ott lévő több rab tapsolni kezdett a lánynak.

- Köszönöm, önök remek közönség voltak! – ezután a cella végébe ment és ott leült.

- Megint egy cella. – sóhajtott Selene.

- Te tényleg kalóz vagy? – kérdezte egy rabló

- Igen, az vagyok.

- Én meg a környék leghíresebb tolvaja.

- És van neved is vagy csak hívjalak tolvajnak? – érdeklődött a lány.

- A nevem Travys.

- Helló Travys. Az én nevem Selene. – aztán a rácson keresztül kezet fogtak. Majd bejött az őr és felszólította a kalózlányt.

- Selene Hill! Önt a holnapi nap folyamán kivégzik.

- De jó. – mondta halkan.

- Talán van hozzá fűzni valója? – kérdezte az őr.

- Igen. Kapitány! Selene Hill kapitány. – az őr nem szólt semmit, csak kiment.

- Te vagy Selene Hill, a Slayer kapitánya? – kérdezte meglepetten egy másik kalóz.

- Az voltam.

- Hogy-hogy csak voltál?

- A Slayer a tenger fenekén pihen. – ezt követően gondolkozni kezdett. – Remélem, hogy ott van és nem valaki más kezében. – gondolta magában. Majd hosszú órákig nézelődött, mászkált és próbált szökési tervet készíteni. De bármennyire is megakart szökni, sehogy sem sikerült. Minden terve megbukott a sok őr miatt. Ezalatt Jack a Gyöngy orrába ment és Tortugát szemlélte. Gibbs sétált oda és a kapitányhoz szólt.

- Kapitány, mi a szándéka?

- Adjunk a lánynak egy kis előnyt.

- Mire gondol Jack?

- Lőjünk párat a városba, hátha az egyik eltalálja a börtönt.

- De kapitány. Tortuga.

- Ja, tényleg. Akkor nem. – húzta fel a vállát.

- Akkor mit tegyünk? Mi az irány? – Jack elővette a tájolóját. Kinyitotta, de csak fél szemmel mert odanézni. Mikor a nyíl megállt Tortuga felé mutatott.

- Kapitány? – Jack nem szólt semmit, csak meresztgette a szemét a városra. Közben visszaevezett a matróz a partról a híreivel.

- Kapitány.

- Mond. – válaszolt röviden a kapitány.

- Selene kisasszonyt holnap reggel felakasztják.

- Akkor könnyű lesz elszöknie.

- De az akasztás az előkelőbb részen lesz.

- Mégsem lesz könnyű. – egy kicsit gondolkodott aztán újra a tájolójára pillantott. – Biztos, hogy holnap reggel?

- Igen, biztos. – Jack újra megnézte a tájolóját. A nyíl mozdulatlanul Tortuga felé mutatott.

- Mi legyen Jack? – kérdezte Gibbs.

- Kezd sötétedni. Ma már nem tehetünk semmit. – mondta szomorkásan, aztán a kabinjába ment. Ezalatt Selene a börtönben próbált kezdeni magával valamit.

- Kiszabadulni nem túl nehéz, de mindenhol őrök. Ez tényleg Tortuga? – gondolta magában. Sokáig törte a fejét és szövögette a szökést és észre sem vette, hogy beesteledett. Aztán az egyik őr kinyitotta a cella ajtót, egy másik bement és bilincset tett a kezére, majd elvezették.

- Hé-hé! Még nincs reggel. – mondogatta Selene. Egy kis séta után egy másik cellába vitték és ott rázárták az ajtót.

- A bilincset elfelejtették levenni. – kiabált a lány az őröknek.

- Arra még szükség lesz. – hangzott a sötétből. Selene megfordult, de nem látott semmit. Majd a sötétből előlépett Dean.

- Maga? Ez az ön belépője? Előlép a sötétből, ahova tartozik?

- Sértegess csak! Ez nem változtat semmin.

- Mégis mi a fenéről beszél? – értetlenkedett a kalózlány.

- Most ugyanolyan vonzó vagy, mint amikor először megláttalak.

- Micsoda szavak egy utolsó gazembertől. Nem inkább a mocskos ügyeivel kellene foglalkoznia?

- Az új ügyem, te vagy.

- Én?

- Te! Megmenthetlek az akasztófa elől. – ajánlotta Dean.

- Ha arra gondol amire gondolom, hogy gondol akkor a válaszom az, hogy felejtse el!

- Dolgozz nekem, és ha eljön ez idő velem irányítod majd a vállalatot, ami rengeteg pénzt hoz.

- Az imént mondtam, hogy felejtse el.

- Jól gondold meg kislány! – aztán a falhoz taszította. – Egyedül én akadályozhatom meg az akasztásod!

- Nem. Nemcsak maga. Nem veszek részt a piszkos kis ügyleteiben.

- Pedig, ha élni akarsz gyere velem! Mi a válaszod? – aztán közelített Selene-hez.

- Az, hogyha nem veszi le rólam a kezét, megemlegeti ezt az estét.

- Gondoltam. Majd reggel másképpen fogsz gondolkozni.

- Kétlem. – morogta a lány.

- Meglátjuk. – majd kiindult.

- Még valami! – közben Dean megállt.

- Mi az? – „mosolygott”.

- Ha még egyszer hozzám ér, semmi nem tart majd vissza, hogy azonnal megöljem. – morogta. Dean arcáról lefagyott a mosoly, majd kiment. Néhány pillanat múlva megjelentek a katonák és levették Selene kezéről a bilincset és visszazárták az ajtót.

- Remek! Egy betonbörtön! Jobb nem is lehetne! … Még a Gyöngy cellájában is jobb volt. Ott legalább vigyáztak rám. Itt meg… fenyegetnek, meg akaratoskodnak, taszigálnak, lökdösnek… bár ezt mind egy alak csinálta… nem fogadom el, amit mondott hisz tisztességtelen. Az én életem a tenger, és ott is maradok. – majd leült az egyik sarokba és hamarosan elaludt. Aztán csak hajnalban ébredt fel. Felállt és kinézett ez egyetlen ablakon ami az akasztófára nézett.

- Már kész? Nekem lőttek! – ezután kinyílt az ajtó és bement egy őr. Selene kezébe dobott egy kisség koszos fehér ruhát.

- Ez meg mi? – kérdezte meglepődve a lány.

- Mégsem akaszthatnak fel egy úri hölgynek látszó kalózt! – mondta vigyorogva azután kiment. Selene pedig kénytelen volt lecserélni a ruhát.

- Sajnálom Jack. Csalódást okoztam. – szólt szomorúan. Aztán kinyílt az ajtó és ugyanaz az őr lépett be, aki a ruhát is odadobta Selene-nek.

- Itt az idő! – morogta és bilincset tett a lány kezére. Végül bement Dean is.

- Nem szállna már le rólam? – kérdezte gúnyosan a lány.

- Maga mindig ilyen?

- Kalóz vagyok, emlékszik?

- Óh, hát persze! Kalóz!

- Méghozzá kapitány!

- Persze! Egy kapitány, hajó és legénység nélkül! – Dean és az őrök együtt kezdték kinevetni Selene-t.

- Csak nevessen. Nem sokáig teheti már meg! – figyelmeztette Selene.

- Az ajánlatom még mindig ön előtt hever. Csak ragadja meg.

- Amit most legszívesebben megragadnék az a torka. – morogta fenyegetően a kalózlány.

- Vigyék el! – legyintett Dean. Közben Selene még elmondott valamit:

- Találkozunk a túlvilágon!!! – kiabálta.

- Remélem, hogy várni fog! – válaszolt Dean.

- Várni? Egy frászt! – majd Selene-t kivezették az épületből egyenesen az akasztófáig. De a kalózlány nem tudta, hogy valaki minden lépését figyeli…