VI. Fejezet

Újra szabadon

Napkelte volt, amikor az őrök az emelvényre vitték a kalózlányt, majd Dean lépett oda hozzá.

- Ez az utolsó lehetőség, hogy megváltoztasd a sorsod és elkerüld, hogy kötél kerüljön a csinos kis nyakadra.

- Inkább a kötél a „csinos kis nyakamra”, minthogy magával szövetkezzek, Mr. Dean. – morogta a lány.

- Kérlek, szólíts Nicolas-nak.  Csak az ügyfeleimnek és az alkalmazottaknak vagyok Mr. Dean. – magyarázta a férfi.

- Inkább a halál, minthogy az „ügyfele” legyek!

- Jó, akkor menj a pokolba! –vágta rá Nicolas Dean.

- Csak ön után. – válaszolt Selene „mosolyogva”

Ezután Dean dühöngve le rontott az emelvényről, és a lány nyakába tették a kötelet. Majd a bíró elkezdte felolvasni a lány bűneit.

- Selene Hill! Vádoljuk kalózkodással…

- Kapitány! – mondta halkan Selene.

- …Tortuga felsőbb köreinek megsértésével. Továbbá nemes származásúnak adta ki magát. – folytatta a bíró. – És végül, megtámadott egy nemesi származású úriembert.

- Ez nem is igaz! – kiáltotta a lány. Közben Dean gonoszasan mosolygott.

- Ezekért, a bűnökért azonnali kötél általi halálra ítélem. – majd intett a hóhérnak, aki meghúzta a kart, de mielőtt kinyílt volna az ajtó, Selene a feje fölött elkapta a kötelet és megtartotta magát.

- Mondtam, hogy előre kössék a kezeit! – kiáltotta Dean, majd eldördült egy lövés és Selene a földre zuhant. Mikor a földre ért felnézett és meglátta a háztetőn álló Jack Sparrow- t puskával a kezében.

- Jack… hogy az a hülye, önfejű, esztelen… - morogta majd fölállt, és kerülgetni kezdte a menekülő embereket.

- Egy kalóz! A háztetőn. Lelőni! – kiáltott Nicolas, és az őrök lőni kezdtek. Míg az őrök Jack Sparrow-al foglalkoztak, addig Selene elkötött egy hintót és kihajtott vele a tömegből. Ez alatt Jack a golyókat kerülgette, majd leugrott a háztetőről és a parton lévő csónakhoz sietett. Addig Selene az előkelő negyedből próbált menekülni. Mikor kijutott a part felé fordult, de mire odaért Jack kapitány már várta. A kalózlány leszállt a hintóról és odament a kalózkapitányhoz.

- Látom, hogy nem lett semmi bajod… - mondta vigyorogva a kalóz, de Selene pofon vágta.

- Ezt most miért kaptam? – fordult vissza Jack.

- Mert elkéstél!

- Bocsánat. – kért elnézést dülöngélve a kalóz. Azután a hintóhoz ment és pakolni kezdte azt. Selene sóhajtott és odament.

- Mond, mégis mit csinálsz?

- Hasznot!

- A haszon a hajódon van.

- Tényleg?

- Úgy hívják rum. – csábítgatta Selene Jack-et.

- Akkor meg mire várunk még? Menjünk és hasznosítsuk! – közben mindent eldobva elindult a csónak felé és beült. Már éppen evezni kezdett, amikor szolt a lánynak.

- Mi az, te nem jössz? – Selene egy pillanatig hátra nézett, aztán a csónakba pattant. Jack evezni kezdett, de egy dolog nem hagyta nyugton.

- Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz.

- Ki volt az az ember, aki odament hozzád?

- Aaa… védőm.

- Hát elég rosszul védett. Ki volt az? – kérdezte Jack teljes komolysággal, ami a lányt teljesen meglepte.

- Valami műkincsgyűjtő. Az ő embere volt a térkép szakértő, de meglátta a gyűrűmet és rájött, hogy kalóz vagyok. Aztán letartóztattak.

- És mit tudtál meg a térkép szakértőtől?

- Milyen jó, hogy emlékeztetsz rá! – nézett Selene a kalózra haragosan.

- Most mit csináltam?

- Honnan tudtad?

- Micsodát? – majd a lány ismét megpofozta.

- Tudtad, hogy mire jó a medálom!- mondta mérgesen a lány. – Sőt! Még azt is megkockáztatom, hogy nálad van a párja!

- Tényleg? – kérdezett vissza Jack értetlen arcot vágva, de a lány újra megpofozta.

- Most az egyszer ne hazudj!

- Szoktam igazat mondani, csak nem tudják, hogy igaz, amit mondok, mert azt hiszik, hogy hazudok.

- Persze. – fordult el Selene. Jack látván a kalózlány megbántottságát az egyik zsebéből elővette a félholdat ábrázoló medált és oda mutatta neki. A lány nem hitt a szemének, mikor meglátta a medálja párját.

- Tényleg mindig egymás közelében vannak. – mondta halkan a lány.

- Ezt meg hogy érted?

- A szakértő azt mondta, hogy a két medál egy kulcsot alkot és ez a 2 rész vezet majd a szigetre. 

- Jó, de hogy találjuk meg a szigetet? Á, tudom már! – azzal elővette a tájolóját. De a nyíl nem találta az irányt.

- A szakértő azt is mondta, hogy csak a 2 medál tudja, hogy hol van a sziget.

- A fenébe. – morgott Jack és becsukta a tájolóját. – Egyszóval azt sem tudjuk, hogy merre kezdjük a keresést.

- Azt mondta tudni fogom. De ezt még én sem tudom, hogy hogyan. De ha már a sziget közelében leszünk a medálok fényleni kezdenek.

- Remek. Csak egy problémánk maradt.

- Mi? – kérdezett vissza a lány.

- Hogy rengeteg sziget van.

- Bevallom, eltarthat egy ideig, amíg megtaláljuk a szigetet. Csak tartsd magad az alkunkhoz.

- Kalóz becsületszavamra! Becsszó!

- Majd meglátjuk!

Közben megérkeztek a Gyöngyhöz. Selene azonnal felmászott a fedélzetre Jack pedig utána.

A lány a hajó orrába ment és ott nézte a közelgő vizeket. Majd elővette medálját, és forgatni kezdte.

- Mibe keveredtem már megint? – kérdezte magától. Ezután megfordult és az első, amit meglátott az Jack volt a hajó kormánynál. Egy kicsit gondolkodott, majd odament hozzá.

- Tudod Jack, egy valamit nem értek.

- De jó neked csak egyet?

- Most komolyan! – aztán várt egy kicsit. – Miért voltál ott a kivégzésen?

 - Mert csak te tudod, amit a térkép szakértő mondott.

- Hát persze. Mi másért. Mit is hittem? – ezután a fedélközbe „viharzott”.

- Nők! Csak bajt hoznak a hajómra! – Azután a horizontra nézett és felkiáltott. – Valaki hozzon nekem rumot!

- Azonnal hozom kapitány! – mondta egy kalóz. Közben Jack szólt Gibbs-nek, aki átvette a kormányt. Majd a fedélközbe ment megkeresni Selene-t, akit abban a cellában talált meg ahova először bezárták.

- Mit csinálsz itt? És egyáltalán miért ide jöttél? – kérdezte a kalóz.

- Lélekben itt búcsúztam el utoljára az apámtól. – magyarázta a lány. – És különben sincs máshova mennem.

- Ugyan már! Kapitány vagy, nem fogoly. Na állj fel és gyere ki onnan! – de a lány nem mozdult. Ezért Jack melléült.

- Valami bánt?

- Engem? Dehogy! Ugyan, miket beszélsz! – magyarázkodott Selene.

- Akkor jó! – aztán elővette a térképet, amin a sziget volt.

- Az meg hogy került hozzád? – kérdezte a kalózlány.

- Ez egy hosszú történet. De egy kicsit sem ismerős neked ez a sziget?

- Nem tudom. Talán, de…- majd a fejéhez nyúlt.

- Mi az? Mi a baj?- „ijedt meg” Jack.

- Azt hiszem… láttam valamit.

- De mit? Talán… rumot?

- A szakértő megmondta, hogy hallgassak a medálra.

- Na jó, de… - de ezalatt Selene felállt és kiszaladt.

- Hé, most hova rohansz? … Nők! – azzal ő is felállt és követte a lányt. Mikor legközelebb meglátta a hajó jobb oldalán támaszkodott a korlátnak. Aztán meglátta a Gyöngytől néhány 100 méterre haladó Slayert.

- Vitorlát feszíts! – kiáltott Jack.

- Jack, ugye tudod, hogy a Slayer is elég gyors? – kérdezte a kalózlány.

- De mégsem olyan gyors, mint az én szépségem! – dicsekedett a kalóz. Azután a kormányhoz ment.

- Ez egy csapda! – mondta magának Selene, azután odafordult a kormány felé.

- Jack ez csapda! – kiáltotta a lány. A kapitány elővette a távcsövét és belenézett, majd a lánynak szólt.

- Hey Selene! Kukkants bele! – azzal odadobta a lánynak a távcsövet. Kinyitotta és belenézett. Végignézte a hajót, végül meglátta a kapitányt.

- Christian! – suttogta felismerően. – De hogyan?

- Hajó elől! – kiabálta egy kalóz az egyik árbocról. A Gyöngy útjában két másik hajó állt. Kikerülni pedig már nem tudták őket.

- Jack, most mit tegyünk? – kérdezte Gibbs.

- Ajánljunk nekik rumot!

- Jack, nem hiszem, hogy a rum megváltoztatja a véleményüket.

- Igen, tudom.

- Jack! Húzasd vissza a vitorlákat! Tudom, hogy mit akarnak!

- Komolyan?!... De a hajót nem adom!

- Ne aggódj nem az kell nekik!

- Akkor mi? – kérdezte Jack és közben értelmetlen arcot vágott. Selene a Slayer felé fordult és csak azután szólalt meg.

- Én.

- Na azt már nem! – motyogta Jack.

- Jack? – kérdezett rá Gibbs.

- Csak ő tudja, hogy merre lehet az aranyváros. – magyarázkodott.

- Óh, értem már! – mondta Gibbs. Közben a kalózkapitány elindult Selene-hez.

- Hogy értetted, hogy te kellesz nekik? – érdeklődött Jack kapitány.

- A kapitány, Christian. Már jól ismerem és tudom, hogy a várost akarja megtalálni!

- De csak utánam! Álljon sorba! – mérgelődött.

- Hát még mindig nem érted? Ő nem áll meg, amíg meg nem szerzi amit akar!

- Akkor olyan, mint én! – jelentette ki Jack.

- Nem. Korántsem olyan, mint te. Ő egy utolsó aljanépből származó, felkapaszkodó kis… áhm! Nem mondok semmit! – zsörtölődött a kalózlány, aztán kénytelenek voltak nézni, ahogyan a három hajó megközelíti a Fekete Gyöngyöt…