II. Fejezet

A hírnökök átka

A teljesen ledöbbent Jack inkább a fedélzetre ment, ahol a Gyöngy legénysége már ellátta a sérülteket.

- Kapitány. – sietett oda Gibbs Jackhez. – Mi történt önnel?

- Velem, semmi. – ült le egy hordóra. – Mi van a legénységgel?

- Többek elmondása szerint egy tengeri csatába keveredtek, ami elhúzódott napnyugtáig és akkor megjelent a „farkas-démon”. Nem tudom mit jelenthet.

- Én már sejtem! – jelentette ki a kalózkapitány

- Ezt, hogy érti Jack?

- Majd maga is szemügyre veheti, amint felkel a nap. – mondta és otthagyta Gibbs-et.

Egy- két óra múlva felkelt a nap és Selene is a fedélzetre lépett. Sápadt volt és rettentően fáradt. De azonnal az embereit kezdte ápolni. Jack a Gyöngyön volt és mikor meglátta Selenet, a Slayerre ugrott.

- Tartozol némi magyarázattal! – szólt rá a kalózlányra.

- Kérlek, ne most Jack! – állt fel Selene.

- Szólhattál volna!

- Ugyan! És mégis mi a fenét csináltál volna, elmondanád? Megkínáltál volna rummal?

- Nem.

- Akkor ne üsd bele az orrod! – hadarta el és elfordult tőle.

- Nem rég azt mondtad, hogy amíg nem látom tisztán a dolgokat, ne szóljak bele.

- Igen, és elvárom, hogy ehhez tartsd magad.

- Most már minden tiszta. – Selene megtorpant.

- Ezt most hogy érted? – fordult meg a lány.

- Nem fáj a vállad? Kérsz rá rumot?

- Az te voltál? Te lőttél le?

- Én… megijesztettél…

- És a megoldás, hogy lelősz egy leláncolt, bebörtönzött … valamit?

- Ööö… igen. – vágta rá Jack.

- Jellemző. – aztán kabinja felé indult, de Jack utána ment.

- Nem beszélhetnénk meg, egy üveg rum mellett? – Selene sóhajtott egyet. –

- De. Nem veszítek semmit.

- Na látod.

- Jól van. Travys kérlek hozz nekem rumot.

- Nekünk. – javította ki a lányt Sparrow.

- Igen, nekünk. – majd bement kabinja ajtaján és megszédült. Jack még időben elkapta és leültette egy székre.

- Ez meg mi volt? – kérdezte a meglepett kalóz.

- Az alváshiány miatt van. Nemsokat alszok amióta … olyan leszek.

- De mégis mióta?

- Néhány napra rá, hogy elváltunk. Én ide jöttem keletre, te meg…

- Egy szigetre. Hosszú történet. – közben Travys bevitte a 2 üveg rumot és kiment.

- Akkor nem is kérdezek rá.

- Helyes. Egyébként az az … izé ami leszel, mikor leszek?

- Minden éjszaka.

- Szóval ezért várod a halált. – ivott bele Jack a rumba.

- Igen… - ivott Selene is a rumból. – minden áldott napnyugtakor.

- Mindig… megláncolnak? – húzta össze szemöldökét a kalóz.

- És egy cellába zárnak. Eleinte csak bezártak, de aztán saját magamat kezdtem el „bántani”. Ezért van heg az arcomon és sok más helyen.

- Például? – kérdezte Jack, de amint Selene megmutatta jobb alkarját, komolyra vált az arca.

- De gondolom neked sem jobb.

- Nem… még rumot?

- Kérek. – azzal iszogatni kezdtek. De Selene-t valami nem hagyta nyugodni.

- Mond, Jack. Neked nem lett valami bajod, amíg távol volták?

- Ezt hogy érted?

- Miután otthagytuk a várost. Nem vettél észre magadon valami furcsát?

- Az elég furcsa, hogy több rumot iszok?

- Nem. Nem eléggé.

- Akkor jó.

- Nem! Semmi sem jó! – és felállt. – Ezzel valami nincs rendben! Én miért lettem már és te miért nem? – majd újra megszédűlt, de a falnak támaszkodott és másik kezével megfogta a fejét.

- Megint? – akart felállni Jack, de Selene leintette.

- Maradj ülve. Ne törődj velem.

- Még csak azt kéne, hogy meghalja itt nekem. – ment oda a lányhoz.

Aztán vissza segítette az asztalhoz.

- Inkább önts még rumot! – szólt rá a kalózlány Sparrowra.

- Jól van. Majd kapsz, hogyha elmondod, hogy elhoztál-e valamit?

- Nem én.

- Biztos? – nézett rá Jack a lányra komolyan.

- Egy karkötőt. Csak egy karkötőt. – hajtotta le a fejét Selene.

- Megnézhetem? – kérdezte a kalóz óvatosan. A kalózlány csak sóhajtott, majd odanyújtotta jobb kezét Sparrowhoz. Az olvasni kezdte a karkötőn található írásokat.

- Mond, te teljesen megőrültél? – vetette oda a lánynak.

- Hé-hé, nyugodj meg! Először nem akarod, hogy bajom legyen, most meg letámadsz? – vágott vissza Selene.

- Hát nem világos? – ráta meg fejét Jack. – Biztosan van annak oka, hogy te éjjelente… olyan leszel.

- Ezt meg miből gondolod?

- A karkötőre az van írva, hogy ez valamilyen hírnöké, aki egy várost védett. Nagy hatalma volt és még nagyobb volt telihold idején.

- Ezek szerint azt a várost valaki védte. De akkor miért halt meg ott mindenki?

- Cortez. – szólt halkan Jack.

- Lehet. De akkor mért nem védte meg a népét a „hírnök”?

- És minek a hírnöke?

- Nem tudom. De ha annak a hírnöknek teliholkor volt a legnagyobb hatalma akkor… nálam fordítva működik, mert nem a városban vagyok. – értett meg mindent a lány, majd kezébe temette arcát.

- Nyugodj meg. Nem lesz baj. Megoldjuk, rendben?

- Jól van.

- Akkor elmondod, hogy mi történt a fedélzeten? – kérdezte Jack. Selene megnyugodva nézett a kalózra és „mesélni” kezdett.

- Tegnap egy ütközetbe kerültünk. Megtámadtak minket és a harc így is későn vette kezdetét. A csata elhúzódott napnyugtáig és, hogy utána mi történt, gondolom láttad. – Jack csupán bólintott. – Még a saját embereimet is megtámadtam.

- Jól van, nyugodj meg. Rumot?

- De gyorsan. – ivott az üvegből és teljesen megnyugodott. – Mond csak. Veled mi történt?

- Hosszú történet.

- Estig ráérek.

- Hát jó, legyen. – majd hozzáfogott a mondandójához. Selene csak hallgatta Jack szavait közben rumot iszogattak. A kalóz sokáig mesélte mi történt vele amíg el nem jutott Pekingig. Az egészen addig csendben ülő lány végül felszólalt.

- Tehát ezért voltál ott. De még mindig nem tudom, hogy miért pont Pekingbe mutatott a nyíl, ha akkor még nem voltam ott.

- Ezt még én sem tudom. De mostmár úgyis mindegy! Nem?

- De igazad van.

- És te hogyan lettél „kereskedő”?

- Az utazásom során keletre jöttem. A legendát a városról nagyjából mindenhol kiirtottam és minden bizonyítékot megsemmisítettem. Végül Pekingbe kerültünk, ahol egy nemesember megkeresett és felajánlotta nekem, hogy dolgozzak neki, cserébe ő felhatalmaz, hogy gond nélkül átjussak a keleti tengereken. De addigra már minden éjszaka átalakultam.

- És mikkel kereskedtél?

- Ezzel is meg azzal is. Miért?

- Rummal?

- Igen. Legtöbbször kissé megcsapoltam a szállítmányt, de nem vették észre.

- Kalóz. – jelentette ki Jack Selenere.

- Mint te.

- Csak hogy én mindet megtartottam volna, és vissza sem mentem volna. Elhajóznék és…

- Vedelnél és napoznál? – vágott bele a lány.

- Igen. Egy megfelelő társasággal.

- Na és az a „megfelelő társaság” hány ember legyen?

- Elég leszel csak te.

- Áááá, ezt most komolyan mondod? – emelte fel állát Selene.

- A lehető legkomolyabban.

- Nocsak. Ez pedig Jack Sparrow egy soha ki nem mutatott oldala?

- Mondhatod így is.

- Hm. Most valóban megleptél. – az idillt megszakította, hogy Travys kopogott, majd benyitott.

- Mi az Travys már kopogni sem tudsz?

- De igen kapitány, és én kopogtam.

- Óh, hát persze. Jól van, akkor nem haragszom.

- Kapitány van egy kis gond.

- Áh. Miért nem azt kérdezed, hogy hozhatok-e még egy kis rumot, vagy kapitány merre tovább, vagy, hogy miért vagyunk egész nap az asztalnál, vagy valamit. – hadarta el a kissé becsípett Selene.

- Jól van. Kapitány, hozhatok még rumot?

- Persze! Ez már elfogyott. De mit is akartál mondani?

- Kapitány, naplemente.

- Jól van…. Naplemente? – ugrott fel az asztaltól. – Menj és készítsd elő a cellát!

- Megyek. – rohant el Travys a fedélközbe.

Ezalatt Selene néhány ruhát keresett elő és átakart öltözni, de észrevette Jacket.

- Te mit csinálsz még itt?

- Rumot iszok.

- Szeretnék átöltözni és ha lehet gyorsan.

- Ja. Akkor kezdj hozzá.

- Elfordulnál?

- Óh, persze. – azzal megfordította székét és újra leült háttal Selenenek. Az először ingjét vette le és cserélte át. De Jack azért is megfordult, de megbánta, mert meglátta Selene hátán és karján a karmolási hegeket és azonnal visszafordult. Néhány pillanattal később a kalózlány elrohant mellette és az ajtóhoz tartott. Kiment rajta, de Jack is észbe kapott. Felállt, megfogott egy rumos üveget és a lány után sietett. Mikor odaért Travys akkor tette fel Selenere a bilincseket.

- Ez nem túlzás egy kicsit? - húzta el száját Jack.

- Egy kicsit sem. Travys. – szólt Selene megfordult odalépett Sparrowhoz és elvette az üveget a kezéből.

- Hé! Az az enyém!

- Az én hajómról. – ezt követően Travys leöntötte a kalózlány két kezét a láncoknál aztán a kezébe adta. A lány ivott belőle és visszadobta Jacknek.

- Nem szeretném, hogy lásd! – közben Travys kiment a cellából és bezárt az ajtaját.

- Én viszont igen.

- Könyörögve kérlek, Jack. Nem akarom, hogy itt legyél, mikor olyan leszek.

- Én nem megyek sehova! – ült le a földre a kalóz.

- Jack, ne csináld ezt, nem akarom, hogy… - de mondatát nem tudta befejezni, mert a nap lebukott az égről és Seleneben megindult az átalakulás…