8. Fejezet

Norrington valódi célja

Az éj leszállt a Fekete Gyöngyre. A legénység minden tagja köztük a hősök is nyugovóra tértek. Kedves kalóz barátom, enged meg, hogy ezt az időt, arra fordítsam, hogy röviden összefoglalom, e kacifántos kalandban kivel, hogy is állunk...most. Mert lesz ez még cifrább is.

A jó Jack Sparrow kapitány az egész kalandba, csak azért ment bele, mert a szépséges, és önfejű Raveena Twain kapitány a szívéhez nőtt, de ezt Jack nem vallja még be magának. Most, hogy fényt derült a megnyugtató igazságra, hogy Raveena előtt még hosszú évek állnak, Jack azért folytatja a kalandot, meg Elizabeth apja súlyos beteg, és a kormányzó anno, egérutat adott a kalóznak.

Raveena Twain kapitány volt az, aki meg akarta szerezni a három amulettet, de önös célból. A hajóorvosa, Edward Lock, azonban elintézte, hogy a lány ha akarja, ha nem, meg kelljen szereznie. Hogy Edwardnak miért ilyen fontos? Hát, ezt egyelőre megtartanám magamnak. A kedvesen makacs, önfejű, kalózlány, aki rajong Jackért, minekután megtudta, hogy nem hal meg, fel is hagyott volna az amulett megszerzésével, és a hajója visszakaparintására törekedne, de nem teheti, két okból is. Igaz utálja Elizabethet, de Willt kedveli. A kovács fiú, ugyanis közel áll a szívéhez, na de nem ám olyan közel, mint Jack. Csakhogy Rav, akárcsak Jack, ezt még nem hajlandó bevallani önmagának. A másik ok, nos, ez mindjárt kiderül, csak várd meg, míg fel kell a Nap.

Elizabeth Swann és William Turner csak véletlenül került a Gyöngyre, mert Port Royalt elérte a végzete, mely minden kalózkönyvben benne van. Elizabeth rájött, hogy miben is settenkedik a két kalózkapitány, és ráeszmélt, hogy ezzel az apját megmentheti. Gondolkodás nélkül át akarták verni Jacket és Raveenát, mert azt hitték, Raveenát csupán ki akarják végezni. Ám Will megtudta az igazat, és azonnal lemondott az amulettről, hisz akárcsak Raveena Willben, úgy Will Raveenában is egy igaz barátra lelt. Elizabeth viszont, ki tudja, hogy cselekedett volna, de ahogy megismertük a Holtak kincsében, fogadhatnánk rá, hogy hagyta volna meghalni Raveenát.

James Norrington a flotta egyik tisztje, akit halottnak véltek, most jelent meg a hajón. S egyedül Jack gyanakszik, de hogy alaptalanul-e  az is hamarosan kiderül.

Most pedig kedves kalózbarátom térjünk vissza a történethez, mert feljött Nap, és hőseink felébredtek.

***

Raveena a Nappal kelt fel. Este, amint letett a párnára a fejét, mély álomba zuhant. Egy ideig össze-vissza kergették egymást a képek, de végül kialakult a szokásos történet, de most nem Jackről szólt. Hanem Edwardról, és Norringtonról, és arról a dologról, ami már a kezdetek óta zavarta, az, amire Jack is felfigyelt. Túl könnyű volt a dolguk. Mind a három amulettnél. Raveena gyorsan felkelt, megmosakodott és magára kapkodta a ruháit. Egy fehér inget, és barna nadrágot. Mihelyt elkészült fogta magát, és felment a fedélzetre. Nem lepődött meg, még mindenki aludt.

A levegő kellemesen hűs volt. Rav tudta, hogy ma is őrült meleg fog tombolni a Karib-tengeren.

De nem bánta. Szerette a meleget, és a szabadságot. Nem volt boldog, hogy halottnak vélt kuzinja itt van. Mert biztos vissza akarja cibálni Port Royalba, vagy Brestbe, de ő ezt nem akarja, és itt akart maradni. Na, igen ez Jamest nem fogja meghatni. Biztos benne, ha kell, akkor erőszakkal viszi vissza a szerinte normális életbe. Beleborzadt még csak a gondolatba is, hogy újra csinos, kényelmetlen ruhákban kellene járnia, hozzá mennie ahhoz, akit kinéztek neki, és…

-De korán keltél.

Raveena összerezzent, majd a hajóorra felé fordult. Jack ott állt kezében a látcsővel.

-Jack. Megijesztettél.- Lépdelt mosolyogva a férfihoz Raveena.

-Rossz a lelkiismereted?- Kérdezte Jack.

-Csak nyugtalan.

-És mi nyugtalanítja a tengerek legjobb kalózkapitány nőjét?

-Ez kétértelmű volt.- Mutatott rá Raveena.

-Tudod, hogy értsd.- Mosolygott Jack.

-Én tudom, kérdés te tudod-e.- Flörtölt tovább a lány, és közelebb lépett Jackhez.

-Ezt később megbeszéljük.

-Miért később? Miért nem… most?

-Mert itt van a kuzinod.

Raveena kedve elment a játéktól.

-Hogy jön ő ide?

-Egyikünknek se lenne jó, ha rájönne a dolgainkra.

-Azt se tudtam, hogy vannak dolgaink.- Mutatott rá Raveena.

-Akkor felvilágosítalak, lefeküdtünk egymással. Mr. Norrington nem hiszem, hogy örülne, ha ezt megtudná. Elvégre te egy nemesi rangú hölgy vagy.

-Én kalóz vagyok!- Kérte ki magának Raveena.

-Tudom. De ő nem.- Mondta barátságosan Jack.

-Nincs hozzá semmi köze.- Mondta Raveena, és újra rátört a rossz előérzet.

-Mi a baj? Mi nyugtalanít ennyire?

-Sok minden.- Biztosította Jacket Raveena, és a tenger felé fordult.- Álmodtam.

-Mit?

-Először nagy káoszt, aztán összeállt a kép. Edward és Norrington, is az amulettek akarják, de James mást is. Jack ez az egész…- Hallgatott el Raveena, mert megjelent Norrington.

-Jó reggelt!

-Mr. Norrington, ilyen korán?- Vette észre Jack.

-Igen így van. Beszélnem kell veled Raveena.

-Bármit akarsz mondani, mond Jack előtt.

-Áh, már csak simán Jack.

-Neked még mindig Jack Sparrow kapitány.

Jack kereste a lehetőséget, hogy elmeneküljön az újabb civakodás elől, nagy megnyugvására meglátta Willt.

-Elnézést, beszélnem kell Williammel.- Azzal már el is iszkolt.

-Tessék ketten vagyunk. Mond, mit akarsz!- Fordult a férfi felé Raveena.

-Visszavinni Franciaországba.

-Áh! Valójában ezért jöttél. Ugye nem is támadott meg Edward?

-De igen. A francia királynak azt mondta Mr. Lock, hogy valójában az egész szabadkalóz ügy, csak csapda volt, mert te már a spanyolok oldalán állsz. Sikerült meggyőznöm, hogy adjon pár napot, hogy megkeresselek, és visszavigyelek. Ráállt.

-Miért érzem, úgy, hogy még mindig van valami, amit titkolsz?

Norrington vett egy mély levegőt. Amit most fog mondani, az teljesen ki fogja borítani az unokahúgát. Ismerte már jól.

-Van még valami. A francia király abban az esetben hagyja meg az életed, ha hozzámész a fiához.

Raveena gyomra összeugrott a rémülettől.

-És te a nevembe belegyeztél, hiszen, mint szokás a férfiak döntenek a nők sorsáról.

-Ravy…

-Ne Ravyz nekem! Eladtál! De csak, hogy tudd, nem megyek sehova. Visszaszerzem a hajómat, és folytatom a saját életem.

-Sajnos ezt nem teheted. Az eljegyzést, már bejelentették. Ha nem jelensz meg egy hét múlva Párizsban a templomba, Franciaország háborút indít Spanyolország ellen, téged pedig addig fognak üldözni, amíg el nem kapnak. Ugye te se akarod, hogy miattad robbanjon ki egy háború?

Raveena megszólalni sem bírt. Az elméjét elöntötte a vörös köd. Hangosan felkiáltott, és kardot rántott.

Jack távolabb Will-lel beszélt.

-Te közel állsz Raveenához igaz?

-A barátom, miért.

-Akkor tudsz az álmairól is.

-Mesélt róluk, mikor kerestünk.

-Jó, mert megint álmodott. Épp el akarta mondani, de Norrington félbeszakította. Valamit az amulettekről, Norringtonról, és…- Ekkor eljutott hozzájuk Raveena hangja, majd a kardok egymásnak ütköző fémes csattanása.

A legénység felriadt, és már kezükben is volt a kardjuk. Elizabeth is felrohant a fedélzetre.

Jack és Will pedig a hajóorrához rohant kivont karddal.

Raveena Norringtonnal vívott.

-Szedjük szét őket.- javasolta Will. Jack bólintott.

Will Norrington kardját ütötte le, Jack pedig Raveenájét.

-Mi folyik itt?- Kérdezte Will.

-Az, hogy ezt az alakot, azonnal vetessétek a tengerbe, de még fegyvert se adjatok neki. Hagyj, halljon meg lassan, kínlódva.- Sziszegte Raveena.

-Gondolkodtál volna inkább előbb, mielőtt beállsz a francia király szolgálatába!

-Óh, tehát egy ostoba liba vagyok?!

-Csak egy gyerek vagy, akit mindenki könnyűszerrel átver, és aki kalózt játszik, mert egyszer évekkel ezelőtt megmentette egy, és azóta őrült módjára odavan érte!

-Egy, nem játszom kalózt, hanem azt teszem, amitől boldog vagyok, és kettő, gyerek sem vagyok, hála pont annak a kalóznak, aki évekkel ezelőtt megmentett.

-Ezt meg, hogy értsem.- Kérdezte Norrington a legrosszabbra gondolva.

-Pontosan úgy, ahogy kell! Már nő vagyok, mint tegnap említettem.- Mosolyodott el győzelemittasan Raveena.

-Kösz Rav.- Morogta Jack.

-Te nyomorult kalóz!- Támadt most Jackre Norrington.- Megbecstelenítetted az unokahúgom! Ezért megöllek!

-Az igazság az, ő akarta!- Rántott kardot Jack.- És, már rég óta nem becsületes.

-És még képes vagy bemocskolni a nevét is!

-Nem egészen. Én csak egy haldokló utolsó kívánságát teljesítettem.- Ugrott fel egy ládára Jack.- Nézd! Egy becstelen, mindig becstelen marad.- Védett ki egy támadást Jack.- Becsszó!

-Óh, persze, és nem is élvezted.- Gúnyolódott Norrington, és Jack után vágott, aki felugrott a kard elől.

-Ezt nem mondanám, inkább ellenkezőleg.- Kacsintott a lány felé Jack, aki kedvesen elmosolyodott, majd Sparrow átszaltózott Norrington felet, és Raveena mellett ért földet.

-Te utolsó kalóz!

-Inkább egyik a két utolsó között.- Javította ki Elizabeth.

-Te fogd be a szád!

-Ne merészeljen így beszélni egy hölggyel.- Rántott kardot most már Will is, és Norrington ellen támadt, az kivédte mind az ő, és Jack kardját.

-Befejezni!- Kiáltotta egyszerre Elizabeth és Raveena, de azok ügyet sem vetettek rájuk.

-De ja vou?- Kérdezte Elizabethet Raveena.

Az bólintott.

-Csak most nem egymás ellen vannak, hanem ketten Norrington ellen.

-Le kell állítanunk őket.- Állt Elizabeth mellé Raveena.

-Hogy? Ájuljunk el? Az a múltkor sem jött be.

-Ráadásul Jack, tudja milyen, ha elájulok, nem tudnám átverni.

-Hagyjuk őket. Majd megunják.

-Vagy a legénység megoldja. Éhes vagyok.

-Én is.

-Menjünk reggelizni.- Javasolta Raveena. Elizabeth meglepődött, hogy milyen barátságos ma reggel Raveena.

-Komolyan?

-Figyelj, már nem utállak annyira, de tisztázzunk valamit. Jacket hagyd békén!

-Rendben van, de te meg Will-lel ne kacérkodj.

-Oké. Akkor menjünk, és beszéljük ki ezeket.- Biccentett a még mindig harcoló hármas felé Raveena, majd otthagyták őket.