10. Fejezet

Kalózesküvő

Párizs

Egy héttel később

Hát, eljött a nap. Gondolta Raveena. A hajó pontosan érkezett meg Brestbe, ahonnan egy napot utaztak még, így megérkeztek a kitűzött napra.

A palota előtt már várta a herceg Raveenát.

-Mr. Norrington! Örülök, hogy pontosan érkezett meg.- Mondta a herceg háta mögül előlépő Edward. Raveena szeme elkerekedett.

-Te, nyomorult…- Indult volna meg Raveena, de Norrington visszatartotta.

-Miss. Twain, ne heveskedjen. Jöjjön, már várják a szolgálónői, hogy felkészítsék az esküvőre.- Mondta a herceg, és erősen megfogta Raveena karját, majd bevezette.

-Engedjen el!- Rántotta ki a kezét a férfi szorításából a szoba előtt Raveena, és feltépte az ajtót, és berobogott a nagy hálószobába, melyben egy hatalmas ágy volt, a ruhásszekrény mellett pedig egy tükör.

A herceg is belépett, megragadta Raveena karját, és maga felé rántotta.

-Jobb, ha beletörődsz a sorsodba, és nem állsz ellene kisasszony.

-Kalóz vagyok!- Közölte Raveena, azzal a herceg megpofozta.

-Meg ne halljam még egyszer ezt a szádból! Te mostantól ennek az országnak a hercegnője vagy.

Raveena izzótekintettel nézett a férfira, majd szemen köpte.

A herceg gúnyosan elvigyorodott.

-Említette Mr. Lock, hogy vadmacska vagy. Ezt este be is bizonyíthatód.- Lökte az ágyra Raveenát a férfi.- Pontosan ezen az ágyon.- Indult az ajtóhoz a „vőlegény”.- Egy órád van elkészülni, máris jönnek a szolgálónők.- Azzal elment.

Raveena dühösen csapkodni, és rombolni kezdett. Majd az ágyra vetette magát. Hát, ennyi. Vége a boldog éveknek, a gondtalan kalózkodásnak. Inkább halt volna meg Kubában. Átkozta a percet, mikor Jack levette róla az átkot. Inkább hagyta volna, hogy alkut kössön Davy Jonessal. A Bolygó Hollandin is jobb sorsa lenne. A jelek szerint életének elkövetkező évei teljes borzalommal fognak telni. Bárcsak halt volna meg 11 évvel ezelőtt, de Jacknek akkor is meg kellett mentenie. Mindig Jack, eddig mindig megmentette, akkor most miért veszítette el teljesen a reményt benne? Hiszen eddig egyszer sem hagyta cserben a férfi, aki mindent jelentett neki. Legfőképpen az életét. Hát, akkor most is bízik az utolsó pillanatig Jack Sparrow kapitányban. Pandorának hála, csak a remény maradt az embereknek, neki pedig Jack Sparrow egyet jelent a reménnyel.

Raveena felült, abban a pillanatban egy papagáj repült az ablakpárkányra, és rekedten ezt mondta el:

-Volt egyszer egy kalóz, ki barátaiért feladta, hogy hajóz.

 A barátok nem felejtenek, s ezért megmentenek. Yo ho!

Raveena nem tudta mire vélni ezt. A papagáj, felreppent, mikor nyílt az ajtó. Két szolgáló jött be. Az egyiknek a kezében volt a hófehér mennyasszonyi ruha. Raveena kedvetlenül hagyta, hogy felöltöztessék, és kifessék az arcát. Alig háromnegyedóra múlva, egy teljesen idegen Raveena nézett vissza rá a tükrön keresztül.

Kalóz vagyok, mindörökké. Ezt gondolta magában, és a saját szemébe nézett. Eltökélte, hogy erős lesz, és ezt be is tartja.

Elindult a templomba. Kint zuhogott az eső, az égen szürke felhők tömörültek. Mintha az égiek is siratnák az egyetlen és utolsó boszorkánykalózt. Ráadásul templomi esküvő, hát ennyit nem tudnak róla, hogy ő a boszorkányságban hisz? Szörnyű. Belépett a templomba, ahol felcsendült a nászinduló. Inkább sirató zene illene a helyzethez gondolta, a padok közt sétálva. Körbenézett. A padokon egy ismerőse se ült. A herceg tanúja ki lett volna más, mint Edward, az övé pedig a jelek szerint Norrington. Egy pillanatra elmerengett. A vőlegény helyén Jacket látta, akinek Will volt a tanúja, az övé pedig Elizabeth, és a templom helyet a Fekete Gyöngyön volt. Ez a kép megnyugtatta, de sajnos visszarántotta a valóságba a tény, hogy megérkezett a vőlegényéhez.

-Azért gyűltünk itt össze…- Kezdte a pap. Raveena rá sem figyelt, csak a papagáj szavain gondolkodott. A pap már megkérdezte a vőlegényt, hogy tényleg akarja-e Raveenát feleségéül. Ő igennel válaszolt. Eljött a pillanat. Most Raveenán volt a sor, aki arra a következtésre jutott, hogy hiba volt azt gondolni, hogy a papagáj arra célzott, hogy megmentik, mert ha esetleg így van, akkor elkéstek. Raveena nagyot sóhajtott.

A pap feltette a kérdést.

-Válaszolj igennel vagy nemmel.

Raveena gondolatban elbúcsúzott a boldog életétől, és üdvözölte a Poklot.

-I…- Mondta volna, de akkor berobbant több ablak is. Kalózok tömkelege ereszkedett le kötélen, az ablakon keresztül, kezükben fegyverrel, és karddal.

Az ajtón Jack Sparrow, és Mr. Gibbs lépett be. Csakhogy nem lehetett őket felismerni, mert mind a ketten ügyesen kalap, és kendő alá rejtették az arcukat. De Raveena felismerte őket.

-Azt hitted, ezzel leléphetsz a bosszúnk elől, te áruló némber!- Lépdelt Mr. Gibbs a döbbent vendégsereg között Raveenához, aki leplezte örömét. Mivel gyorsan forgott az agya, rájött, hogy mi folyik itt.

-Nem értem miről beszélsz?- Szegte fel az állát Raveena.

-A részünket akarjuk, a kincsből.

-Már megmondtam, nem jár nektek semmi!

-Akkor meghalsz.- Rántotta magához Jack a lányt, aki felszisszent, na nem Jack érintésétől, hanem mert ott fogta meg a karját, ahol nem rég a vőlegénye megszorította.- Indulás.

-Maga ezt hagyja?- Kérdezte szemrehányóan Raveena a herceget.

-A célnak így is megfelel. Halottan már nem tud ártani. Vigyék csak!

Norrington mérgelődve, de elismerve figyelte a mentőakciót, és úgy döntött, nem árulja el, hogy valójában Raveenát megszöktették. Az unokahúga tényleg felnőtt, és eldöntötte, milyen életet akar élni.

Jack, Raveena és Mr. Gibbs a csónakokhoz rohant. Jack és Rav beült abba, melyben Will várta őket.

-Will! De örülök neked.- Mondta boldogan Raveena.

-Én is neked. Szép vagy.- Kezdett evezni Will.

-És ez elég nagy baj. Egy kalóz nem szép.- mosolygott a lány.

-Te kalóznak, is az vagy.- Húzta a Gyöngy oldalához a csónakot Jack, és segített felmászni Raveenának.

A fedélzeten várta őket Elizabeth.

-Örülök, hogy itt vagy.

-Hát, még én. A papagáj nagy ötlet volt.

-Az enyém volt.- Mondta büszkén Jack.

-Kapitány, ne haragudjon, az előbbiért.- Lépett hozzájuk Mr. Gibbs.

-Nem történt semmi.- Mosolygott tovább Raveena.- remekül játszottátok a gonosz kalózokat.

-Te is jól csináltad. Gyorsan vetted a lapot.

-Pedig majdnem elnevettem magam.- Vallotta be Raveena

-A kabinomban találsz rendes ruhát, gondolom, át akarsz öltözni.- Mondta Jack.

-Alig várom. Elizabeth segítenél?

-Természetesen.- Azzal a két lány elment.

-Te is észrevetted, az arcát?- Kérdezte Will Jacket.

-Nehéz lenne, nem észrevenni azt a kék foltot, és a kezén is van.

-Szerinted, bántották?

-Az ő érdekükben remélem, hogy nem.- Nyitotta fel az iránytűt Jack.- Mr. Gibbs! Forduljunk nyugat felé 50°-ot!

Raveena miközben megszabadult kényelmetlen ruhájától, és felhúzott, egy fekete kopott nadrágot, és mellé egy koszosfehér férfi inget.

- Máris jobban érzem magam.- Mondta.

-Jobban is nézel ki. Szörnyű, amit át kellett élned.

-Túléltem. Az tartotta bennem a lelket, hogy Jack eddig mindig megmentett, és lám, megéri megbíznom benne. Eddig egyszer sem hagyott cserben.

-Mert te vagy az egyetlen, akit szeret.

-Elizabeth, ez butaság.

-Lehet. Most menj, mert szerintem, van mit beszélnetek Jackkel.

-Jó, de utána beszélnünk kell az amulettekről, arról, amit már egy hete el akartam mondani.

-A fedélzeten leszek, Will-lel segítünk a legénységnek.

Raveena bólintott, és elment. Felérve a fedélzetre körbenézett, és Jacket kereste. A kapitány a hajó hátuljában állt.

Raveena hozzásétált.

-Mennyivel másabb itt a levegő illata.- Szívott nagyot a sóslevegőből Raveena.

-Az. Érződik benne a szabadság.- Fordult a lányhoz Jack.- Így sokkal jobban nézel ki.

Raveena elmosolyodott, és a korláthoz állt, Jackkel szembe.

-Köszönöm, hogy megmentettél… megint.

-Remélem, nem hitted azt, hogy hagyom, hogy butaságot csinálj, és örökre tönkre tedd az életed.

-Egy pillanatra igen, de akkor emlékeztettem magam, az összes esetre, mikor megmentettél. Voltak szép számmal.

Jack bólintott, és meghúzta a kezében tartott rumos üveget, majd átadta a lánynak.

-Mi történt az arcoddal, és a karoddal?

-Semmi.- Ivott a rumból Raveena.- Csak a leendő férjem meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál.- Vont vállat, és a tenger felé fordult. Jack maga felé fordította az arcát, és megsimogatta.

-Ezért meg kéne ölnöm.

-Már miért is? Nem vagyok cukorból.- Húzta össze a szemöldökét Raveena.

-Nem, nem vagy. Raveena… Érzek irántad valamit, amit nem tudok megmagyarázni. Te, tényleg olyan vagy, mint a tenger.

-Szeszélyes?- Próbálta legyőzni a rátörő remegést a lány.

-És szabad. Nem tudom mi ez, de nem akarom, hogy elmenj. Soha.- Vallotta be nagy nehezen Jack.

-Én is érzek irántad valamit, amit nem értek, de nem akarok elmenni. Soha.- Vallotta be szinte suttogva Raveena.

A két kalózkapitány lassan megcsókolta egymást, majd Raveena a tenger felé fordult, Jack pedig átölelte a derekát. Így álltak a kedvenc hajójuk fedélzetén. Will és Elizabeth pedig távolabb összemosolygott.

-Végre!- Mondta Elizabeth.

-Nem szalasztotta el a pillanatot. Éppen ideje volt.- Bólintott Will, és átölelte a feleségét.

-Hagyjuk őket, még egy kis ideig, és utána megbeszéljük, amit Raveena el akar mondani.- Javasolta Elizabeth. Will pedig beleegyezően bólintott.