2., rész – Merrbool Marvolo

-Nem lehet.. –meredt a hajóra Rachel, miközben a Gyöngy és a másik hajó között vészesen fogyott a távolság.

-Mi az? –ejtett egy fintort a kapitány.

-Ez a Bermulón..

-Mi? –kiáltott fel Jack, ha egészen hanyagul is, hiába próbált nemtörődömséget erőltetni a hangjába, hallatszott, hogy fél.

-Ez a Bermulón! Hányszor mondjam még?

-Jaj kedves, látom félreértett. Tökkkééletesen értettem, mit mondott. Arra viszont még nem derült fény, hogy mi a fene is az a Bermulón.

-Hogy mi? Az, ami ott közeledik felénk! És legyen elég ennyi, mert ha még tovább szeretne kérdezősködni, akkor csak tessék, viszlát a halál után! –mondta Rachel, majd lesétált a kis lépcsőről, a fedélzet közepe felé.

-Gyerünk, emberek! Vitorlát bonts, kötelet feszíts! Vigyázz az árbócra! Ágyúkat tölts, ha mégiscsak utolérnek..

-Miss Crue, az elég valószínűtlen. A Fekete Gyöngy a leggyorsabb hajó, messze innen, a Karib tengeren, és azon is túl.

-Hát, az meglehet, de ha még nem hallott a Bermulónról, akkor elárulok egy titkot: nem csak a víz felszínén vadászik...

-Tán lebeg? Vagy víz alatt megy? –nevetett fel Jack.

-Ahogy mondja, kapitány. Gyerünk már, luusta csürhök! 

Jack csak állt, homlokát ráncolva, szakállát simogatva, és nézte a közeledő hajót.

Az legénység nagy része nem tudta, miért kell csinálni azt, amit csinálnak, és egyesek még azt sem tudták, hogy mit csinálnak. Az újdonsült „kapitány” (legalább is úgy viselkedett, mintha az volna), igencsak szaporán osztogatta a parancsokat. Felhúzta kabátját, kardhüvelyébe dugta kardját, és csőre töltötte a pisztolyát. Majd elszántan meredt a feléjük most már lassabbnak tűnő, mégis közeledő hajóra. Aztán az egy pillanat alatt, hirtelen a víz alá bukott, és eltűnt.

-Megúsztuk? –kérdezte megtörve a csöndet egy matróz, mire ujjongás tört ki.

-Nem! A Bermulón így is szokott támadni! Ágyúkhoz!! –kiáltotta Rachel.

-Eeeeeez meg mi a csuda volt??? –hebegte Jack.

-Az, amiről beszéltem. –jegyezte meg gúnyosan a lány, majd lesietett a kabinokhoz. Ott már töltött ágyúk, és reszkető emberek várták, akik értetlenül bámultak rá.

-Készüljetek fel arra, hogy majd lefelé is lőni kell... –monda Rachel.

Abban a pillanatban, szinte azonnal feljött a másik hajó a víz alól, a Gyöngy jobb oldalán. Az egyik matróz ügyetlenül kezdte gyújtogatni az ágyút.

-Ne! Hagyd abba! Majd ha parancsot adok!

Ám már késő volt. Az ágyú elsült..

Nekiütközött a Bermulón oldalának, és egyszerűen visszapattant onnan.

-Te idióta! Erre a hajóra csak akkor lehet lőni, amikor elvonja a figyelmét az, hogy minket ágyúzzon! Viszont így nem fog, sőt, egyenesen belén tolja az orrát, de ő nem törik össze tőle, mi viszont a tenger fenekére zuhanunk! –ordította dühösen Rachel.

-Na tűnjünk el innen.. –dugta le a fejét Jack a kinyitott csapóajtó mellett.

-Rendben. –bólintott a lány, és felsietett a fedélzetre, és elkezdte kormányozni a hajót.

-Héhéhéhé... –habogott a kapitány. – ezen a hajón ÉN vagyok a KAPITÁNY, tehát én kormányzom az ÉN hajómat.

-Sajnálom, kapitány, de kénytelen vagyok megmenteni az ön bőrét is, addig pedig ideiglenesen átveszem a hajó feletti irányítást.

-Engedélyt adtam rá? –mosolygott Jack.

-Én adok! –jött oda Elizabeth, és elkezdte osztogatni a fegyvereket.

-Ree! Tudod, hogy mit csinálsz? –kérdezte aggodalmasan William Turner, az ifjú kovács.

-Tudom, Will. –bólintott magabiztosan Rachel, majd mereven előre fordította fejét.

-Szóljatok rá! Elkapatja a hajómat! –nyávogott Jack.

-Inkább, mint hogy a Bermulón küldje a tenger fenekére. Amúgy meg nem hiszem, hogy elkap..

-Hinni nem ezen a fedélzeten kell.. –mondta tátott szájjal a kapitány, és a tekintetét az égre emelte, ahova már így is elég guvvadó szempát meredt. A Bermulón ott lebegett a fekete vitorlák magasságában, pár méterrel odébb a Gyöngytől. Úgy tűnt, egyenesen rá akar szállni a fedélzetre, maga alá süllyesztve a hajót.

-Ööööh...  Miss Crue.. khm.. nem gondolj, hoooogy....

-Le a vitorlát! –kiáltotta Rachel.

-Mi?? Maga tényleg elsüllyeszti a hajóm! –rikácsolt Jack. – élesen jobbra!

Ám a legénység jelen pillanatban csöppet sem foglalkozott a megbolondultnak tűnt kapitányukkal. Leeresztették a vitorlát, és Rachel oldalra húzta a hajót. Az igencsak lassan fordult, de már keresztben állt, mire a Bermulón rájuk zuhant. A Gyöngy árbócai átlyukaszották a hajót, s az kettévált. Az két fele a mási hajó két oldalára esett.

-A Bermulón csak egyetlen oldalról támadható, amikor nem tüzel. Alulról. De mivel alattuk még nem járt senki... –mosolygott büszkén Rachel. Az emberek tapsoltak, és fütyültek. Mindenki elismerően ovációzott.

-Hö.. ha nem lenne ilyen jól kormányozható, gyors hajóm, akkor kudarcot vallottál volna. –mondta Jack közömbösen.

-Meglehet. De ha nem lenne ilyen jó kapitány, a hajó sehol sem volna. –felelte a lány enyhe mosollyal.

-Most bizonyára azt hiszi, maga jó kapitány. –csóválta a fejét Jack.

-Nem hiszem. Tudom. De nem magamra gondoltam, kapitány. –monda Rachel.

-Hát?- kérdezte a férfi, de már nem kapott választ. A vitapartnere helyette egy másik kérdésre válaszolt.

-Mégis, miféle hajó volt ez?- kérdezte Will.

-Ez a Bermulón volt. Merrbool Marvolo hajója. 

-Az meg ki? –ráncolta homlokát Elizabeth.

-A Szakadt Lelkű, ha így jobban tetszik.

-kicsoda? –zengte egyszerre három torok: Elizabeth, Will, és Jack.

-Hjaj, ti még ezt sem tudjátok? Na jó, elmondom.. Réges régen, élt egyszer egy fiatal úriember, Merrbool Marvolo. A nők kedvence volt, mindenki rá vágyott. Ám aki neki tetszett, az a hölgy rá se hederített. A lány, akit Helena Frigh-nak hívtak, már másnak ígérte a szívét. Egy idősebb, befolyásos embernek, az már nem lényeges, kinek. Ám Merrbool ezt nem tudta elviselni. Kalózkodásnak állt, és fosztogatott. Tortugára ment, s nem is volt nehéz legénységet szereznie. Mindenki rettegett tőle, ugyanis szörnyű legendák terjengtek róla, ám csak az egyik volt igaz.. a mítosz azt mondta, hogy Marvolo, miután majd megszakadt a szíve, hét darabra osztotta fel a lelkét, valami elátkozott boszorkány segítségével. A hét lélektöredéket elrejtette, a világon mindenfelé, a szigeteken, partokon, kikötőkben. Olyan tárgyak őrizték mindegyik darabot, amit még soha senki nem látott. Aztán Marvolo visszahajózott San Anndreause-ba, és megölte Helena szerelmét, aki akkora már a férje volt. A nő bosszút fogadott, s elindult felkutatni a lélekdarabokat, hogy megsemmisítse az azokat tartalmazó tárgyakat. Meg is találta az egyiket, Finesland szigetén. Egy aranytallér volt, rajta apró betűkkel: halál reá, ki rajtam kívül élni mer, ki rajtam kívül horizontra lel. Helena elpusztította az érmét, több történet is kering róla, hogyan. Ám amikor a lélek kiszabadult a tárgyból, Helena belehalt, senki nem tudja hogyan..

Az állítások szerint, még hat olyan tárgy van, amiben Merrbool egyik lélektöredéke rejtőzik. A jóslat szerint Helena azért halt bele az arany elpusztításába, mert túl gyenge volt hozzá. Fizikailag, és lelkileg is, miután férjét elvesztette. No meg azért, mert Marvolo nem számolt azzal, hogy egy olyan ember, aki nem kalóz, és ráadásul nő, képes lesz megtalálni az érmét, ezért az effajta megtalálóját azonnal megölte. De a kalózzal, aki elpusztította a lélektöredékét, Marvolo még nem akart rögtön végezni. Ő maga akarta látni, ő maga akarta kiontani az életét, persze miután megkínoztatta. De kicsiny valószínűséget tartott ehhez, ugyanis eléggé öntelt ember volt, és azt hitte, hogy remekül végezte a munkáját, tehát senki nem lesz képes megtalálni a lélekdarabjait. Azonban hibákat vétett...-fejezte be sejtelmesen önelégült arccal a lány, mivel látta, hogy szavai hatottak a hallgatókra. Az egész legénység ott kuporgott, és hallgatott.

-Miféle hibákat? –kérdezte Will.

-Hibákat. –mondta még mindig titkolózva Rachel.

-És ez a Marvolo.. Miért szedte darabjaira a lelkét?

-Hogy halhatatlan legyen. Addig nem tud meghalni, amíg még vannak lelkei. Azok még éltetik őt.

-Ki akarna halhatatlan lenni...? –rázta meg magát Jack.

-Nem, Jack, nem úgy, mint Barbarossa. Az effajta halhatatlanság még örömteli az életben. Bár kevésbé van tele az ember élettel.. inkább csak sötétséggel, homállyal, és gyötredelmes vágyakkal, ölni kívánó gondolatokkal. De nem érzel semmi olyan, ami fájhat. Például a szerelmet. –mondta Rachel.

Szavai hallgatást hoztak az egész fedélzetre.

-És most akkor hova lett a hajó? –kérdezte Elizabeth.

-Biztosan összeállt valahol a tenger alatt, és továbbment. Amíg azon, és a legénységén Marvolo a kapitány, ugyanúgy vonatkozik rájuk is a mágia, mint magára Merrbool-ra.

-Ilyen könnyen feladta a csatát? –csodálkozott Gibbs.

-Nem.. még visszajön. –felelte Rachel. – Fel a vitorlát, indulás! Oh, és Jack, ismét ön a kapitány.

-Köszönöm, Miss Crue, megtisztel. –felelte Jack, és a kormányhoz sétált. A Fekete Gyöngy pedig szépen továbbsiklott a vízen.